Képes beszámoló a mai napról

Benjamín ló

Alexandra (Helga barátnője) volt olyan kedves és a házunk elé jött a kedvenc lovával. Nem tudom felidézni a drágaság nevét, de annyi megmaradt, hogy 11 éves. Marhára nem volt olyan kis kedves, mint ahogy az elsőre tűnhet. Meg is harapta Alexandrát egyszer :D

A furcsa szerzet jobb oldalt én vagyok. Csodás kép.

És ugye, ezt senki sem hagyta volna ki a helyemben, így hát felültem rá. Sokszor meg akarta harapni a lábam :O Nem is feltételeztem, hogy a lovak ilyen hajlékonyak... És hátul Loki kutyus.

A lovaknak nagyon széles a hátuk. Kiterültem rajta, mint egy béka. Vagy malac.. :D

A kedvenc pónijaim, akik pizzát sütöttek nekem :D Helga és Alexandra

A mai vacsi. Kagyló és homár :Đ

És a legnagyobb homár (csak viccelek :D, annyira nem gáz)

Ma először mentem el a családdal uszodába. Itt ez már-már népi hagyomány, mindenki imád úszni. Én nem voltam túl lelkes, mert egészen előnytelenül mutatok fürdőruhában, de végül rávettem magam. Kisebb sokkot kaptam az öltözőbe érve, mert mindenki meztelenül mászkált én pedig nem győztem a földet nézni... Persze én a vécében öltöztem át :D

Nem kis feltűnést keltettem, mert én voltam az egyetlen, aki úgy didergett, mint aki a halálán van. Hiába meleg a víz a medencében, 16 °C széllel nekem nem elég nyárias :D

Képek Selfossból - Június 17.

Kiléptünk Þóra boltjából és egyszer csak meghallottuk a csinnadrattát :O

Bizony mi is beálltunk a tömegbe és vonultunk :D Ez volt az első ilyen felvonulásom.

Þóra és a két kis szörny

Second hand shop kirakat :O

És a csodafagyik. Selfossban 2 oylan hely is van, ahol te magad készítheted el a fagyidat. Azt raksz rá és annyit, amennyit csak akarsz. Súlyra mérik. Otthon ilyen mért nincs? Enyém a legalsó. Þóra szerint olyan volt, mint holmi unikornis kaki :D How cute! :D

Szörnyecskék ünnepi nyalókával.

Tipikus pillanat :D

Kemping #1

Túl vagyunk az első rövidke kempingezésen.

Péntek délután elindultunk és egészen vasárnap reggelig ott voltunk. Nem mondanám, hogy ez amolyan megszokott sátrazás volt. Oké, tudtam, hogy lakókocsival megyünk, de nem hittem, hogy a fél házat magunkkal visszük :D

Később készítek képet a minilakásról, de addig is felvázolom, hogyan kell elképzelni. Egy fedett utánfutóról van szó, ami némi kurblizás után tetőt növeszt, egy kis tologatással pedig alvófülkéket két oldalra. Képzelhetitek mekkorát néztem. Az egész kétszer akkora lett, mint a szobám otthon. Kis konyha, asztal székekkel, szekrények és két hálószoba. A vécét nem üzemeltük be, mert a kempingben volt mosdó. Hál' istennek, mert nem bírtam volna használni fél méterre az étkezőtől. Ezen kívül egy minden oldalról fedett kis teraszt is felállítottak, úgyhogy ott vacsiztunk mindkét este.

A fiúk ugyanúgy rajzfilmet néztek, míg mi ettünk, úgyhogy apró változásokkal minden olyan volt, mint itthon. Még netezni is tudtam a gyönyörű naplementében :)

Szombaton Sigvaldival elmentünk a Þingvellir Nemzeti Parkba, ami persze nekem ősrégi álmom volt. Emlékszem, egy éve a suliban egy órára előadást kellett készíteni egy külföldi nemzeti parkról, de leszavazták az ötletemet. De láthattam élőben! Csodálatos volt, bár őszintén szólva, Sigvaldi úgy robogott át rajta, mintha az autópályán lennénk (gyalog voltunk természetesen). A hely tele volt nagykabátos turistákkal, akik a 16 fokos meleg ellenére sem szabadultak meg a kabátoktól, pedig komolyan mondom, annyira sütött a nap, hogy a pulcsiban folyt rólunk a víz. Meg kell mondanom, nem egyszer láttam, hogy valaki sunyiban lefotózza Sigvaldit, mert igazi izlandiként, izlandi pulcsiban betévedt a turisták közé. Nem volt boldog :D Mellesleg ennyi külföldit egy helyen még sosem láttam.
És hogy mit kell tudni a Þingvellir Nemzeti Parkról? A legfontosabb talán az, hogy itt alapították a világ első parlamentjét. A következő érdekesség, hogy itt, ezen a szent helyen találkozik az amerikai és az európai lemez, évente fél centit távolodnak egymástól. Olyan gyorsan változik a terület felszíne, hogy még Sigvaldi is máshogy emlékszik rá gyerekkorából. Azt hiszem Izland földjeinél nincs tevékenyebb a világon.

Este pedig grilleztünk. Oké oké, MINDENKI grillezett, vacsoraidőben végighaladni a lakókocsik között olyan volt, mintha a mennyországban járnék. Hot dogok, hamburgerek, oldalasok, minden, amit csak meg lehet grillezni. És ha már itt tartunk, döbbenetes dolog történt. Þóra anyukája Jóka, előkapott egy pár szelet elég sötét húst és kijelentette, hogy ez bálna. Először nem hittem nekik, mert úgyis szeretnek ilyesmikkel ugratni, de tévedtem. Tényleg bálnahús volt. Szóval ahogy a múltkor is írtam egy kommentelőnek, ha van lehetőségem, mindent kipróbálok. Sajnálom, ha valakinek most összetöröm az álmait, nem vagyok szent, megkóstoltam. Nehéz volt vágni, de nem volt benne semmi, csak színtiszta hús. Ízre semmi különös, de Sigvaldi elmondta, hogy ez a világ legegészségesebb vörös húsa. Þóra pedig megnyugtatott, hogy évente csak párat ölnek meg tudományos céllal, ezek húsát viszik boltba. Na most erről sokat hallottam (bár csak a japán verziót) és nem nagyon igaz... De tényleg nem tudom.

Aztán Þóra apukájától, Viðartól kaptam egy falat fűszeres húst - ami marha finom volt - és miután lenyeltem, mondta hogy ez bizony ló volt. Úgyhogy érdekes vacsora volt.

Az alvással voltak gondjaim. Egyet mondok, ha egyszer Izlandon kempingeztek, érdemes polárpulcsit, harisnyát, lábmelegítőt és sapkát vinni. Ráadásul a rezidenciámban nem volt fekete függöny, úgyhogy kicsit olyan volt, mintha egy szoláriumban próbáltam volna aludni. Legközelebb bekötöm a szemem :D Elképzelni sem tudtam eddig, hogy ilyen nehéz világosban aludni. Most már egyáltalán nem megy le a nap, habár eltűnik a hegyek mögött, nagyon világos van.

A kempingben

A híres kilátás a nemzeti parkban

Hölgyek nevei, akiket itt végeztek ki (vérfertőzés és hasonlók miatt...)

Kemping 2. Ritka pillanatok egyike, amikor egyedül lehettem

 A rettegett bálnahús. Emiatt most sokan utálnak, de még nem bántam meg!

Holnap felteszek néhány képet június 17-éről, ugyanis ez itt nemzeti ünnep. Izland 69 éve független Dániától.

Most akkor Izland vagy Magyarország a nagyobb lovas nemzet?

Oké, hát érdekesen alakul ez a hét, úgy látszik, most minden a lovakról szól.

Először is a vacsiról írok egy kicsit. Nem hiszem, hogy otthon ez sok embernek ízlett volna. Hatalmas főtt-füstölt kolbászok, ízre nagyon fűszeres, állagra fasírtra emlékeztetett. Vörös színe volt és ha belevágtam, nagyon morzsálódott. Nem sokat ettem belőle, nem is azért mert ló volt, csak nem nekem való kaja. Þóra is megmondta, hogy ez kifejezetten férfiaknak való kaja, úgyhogy ő sem bírt sokat enni. Sigvaldi és Palle (Þóra bátyja) megtömték magukat, később pedig rosszul voltak tőle :D Ez teljesen normális dolog, senki se rémüljön meg. Egyébként az első falatnál mindenki engem nézett, elég kínos volt :D

Aki szereti a lovakat, az ne olvassa el a következő bekezdést (én nem akartam volna tudni): 

Sigvaldi volt olyan kedves és elmesélte az első lóhúsos élményét: 6 éves volt, amikor a szülei vettek egy öreg lovat és az udvaron lelőtték.

...

És még el is játszotta a kedvemért, nem is egyszer. Szereti nézni, ahogy szörnyülködöm. Elnézést mindenkitől, aki erre nem volt kíváncsi.

Másnap elmentem Þórával egy ismerősükhöz, aki egy igazi pénzes farmot vezet turistáknak, lovas bemutatókat tart, és méregdrága izlandi lovakat árul. Némelyik drágább, mint egy családi ház. Huh... Ezekből a pacikból elméletileg nem lesz vacsora, de Þóráék viccelődtek a többmilliós hússzeletekkel, úgyhogy bizonytalan vagyok. 

Később visszamegyünk majd erre a farmra a fiúkkal, és megnézünk egy ilyen lovas bemutatót. Hát kíváncsian várom, a fényképezőgépem pedig a kezemhez ragasztom. Sok-sok képet fogok csinálni az egész farmról :)

Elnézést a képek minőségéért, de nem akartam vakuzni, mert - nehéz lehet elhinni - szeretem a lovakat.

Tegnap pedig kaptam egy zöld, lovacskás izlandi pulcsit, úgyhogy most már rendesen el vagyok látva lovakkal. Ennek örömére pedig rengeteg lovas képeslapot vettem.

Pontosabban Þóra anyukája küldte nekem. Kicsit nagy rám, de képzelhetitek, hogy örültem neki. Elvileg ez a szín nyáron nagyon divatos itt, úgyhogy nem fogok kilógni :D

Ma este lovat vacsizunk. 

Egy kicsit parázok, mert lovat még nem ettem, a kolbászt pedig nem igazán szeretem. Fuh... 

De adok neki egy esélyt.

Lassacskán félidőben

Eltelt két hét az utolsó bejegyzésem óta, mindenkitől elnézést. 

Az igazság az, hogy nagy dolgok nem történtek, inkább csak vásárlásról és bulikról tudok írni. Nem éppen tipikus au pair bejegyzés :D

Helgával sokat lógunk együtt, bár ha a barátnői is ott vannak, akkor tipikus tini. Nem sértésképp mondom, annyi az egész, hogy azt már kinőttem, hogy benzinkút mögött kiabáljak, cigánykerekezzek és titokban cigizzek. Én már bizony öreg vagyok ehhez a 23 évemmel. Sajnos úgy néz ki, hogy Helga nem tud jönni augusztusban a suli miatt, de annyira szeretne jönni, hogy év közben megpróbál elszabadulni. Talán csak húsvétkor sikerül, mert akkor kéthetes szünetet kapnak, de nem veszítünk semmit! 

Szomorúan tapasztaltam, hogy hazafelé drágábbak a repjegyek, úgyhogy egy kis okoskodásra lesz szükségem. Ej, ez az izlandi repülőtársaság nem tagadja meg a nemzetiségét :D

Múlthéten spontán ötlettől vezérelve elmentünk Reykjavíkba plázázni és hát nem vagyok büszke, de vettem magamnak pár cuccot. Oké, imádom őket, ezt a lány olvasók tuti megértik. Leárazás volt, úgyhogy mindent féláron sikerült beszereznem. Egy horgolt pulcsit vettem, egy retro pólót és egy bakancsot *-* Egyszerűen imádom és nem lehet leoperálni a lábamról. Sajnos a bőröndömbe ennyi mindent már nem fog beférni, úgyhogy magamra veszek minden lehetséges darabot és egy kisebb csomagot majd hazaküldök. Ugyebár a reptéren nem éri meg többletsúlyt venni, mert 3 kg is 8000 Ft.... Elég gyilkos ár.

Ez egy varázsbakancs. Ha ebben battyogok be a benzinkútra Helgának cigit venni, nem kérik el a személyimet :D Mondjuk az elég kínos, hogy egy a méretem Benjamínnal...

Ugyancsak a vásárlás napján este, Helga nagy nehezen rávett, hogy menjünk el Selfossba Gusgus koncertre. Marhára fáradt voltam és őszintén nem akartam több pénzt költeni, de addig kérlelt hogy belementem. És igaza volt, egyszer vagyok itt, egyszer mehetek el ingyenes Gusgus koncertre és nem is bántam meg. Ott álltunk a színpadnál, egy méterre a világhírű együttestől. A buli után Selfossban hemzsegtek a részeg tinik (bár a koncert korhatáros volt), sokakat az út közepéről kanalaztak össze :D Kegyetlenül be tudnak rúgni.

Ez a kedvenc számom tőlük. Tudom, nem mindenkinek fog tetszeni, nekem sem kifejezetten ilyen a stílusom, de ez igazán betalált.

 

Sajnos képet nem készítettem, de Sigvaldival és Daníellel elmentünk egy farmra, ahol épp akkor engedték ki az állatokat a hosszú tél után. Itt szokás elmenni erre az eseményre, úgyhogy nem voltunk egyedül. Rengeteg kisgyerek jött el a szüleivel kiscsibét és kisbárányt simogatni. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok rajongója a széttenyésztett állatoknak és hát nem is voltam túl boldog a látványtól, de ez csak én vagyok. A teheneknek akkora tőgyük volt, hogy néhánynak hálóval és szíjakkal tartották a helyén, különben a földön húznák (erről ha valaki tud többet, akkor kérem kommenteljen). Mondjuk érdekes állatok voltak, mert még sosem láttam csíkos tehenet. Képzeljetek el egy csíkos boxert vagy német dogot, na ezek pontosan ugyanilyenek voltak. Az istállóban sem élvezkedtem, csak rémült báránymamákat láttam és butus gyerekeket, akik szétvakuzták az egész istállót. Ez Sigvaldinak sem tetszett, kb 2 percet töltöttünk ott.

Találtam is képet, pontosan így néztek ki (Viva Wiki!)

Þóra és Sigvaldi ma érkeznek haza Norvégiából. Péntek reggel Þóra elindult és ott találkoztak, mert Kiss koncertre mentek. Mivel hétvégén szabad vagyok, a fiúk a nagyszüleiknél voltak, úúúúgyhogy az egész ház az enyém volt. Isteni volt egy kis nyugalom!