Bálnás-északos - Gigahosszú bejegyzés

Nagyon elfoglalt napjaim voltak és nem csak azért, mert Sigvaldi ezen a héten már visszament Norvégiába, hanem mert komolyan kezdek fáradni. Azért elég durva ezt hosszútávon csinálni, minden elismerésem azoknak a lányoknak, akik egy-két évet is eltöltenek au-pairként.

Szóval voltunk majdnem négy napot Akureyriben és pár órára elugrottunk Húsavikba. A lehető legészakibb ponton fekszenek, úgyhogy természetesen ez egy bálnás bejegyzés lesz :)

Akureyriben kempingeztünk, az eddigi legjobban felszerelt helyen. Gyerekparadicsom volt a javából. Ott volt Sigga és Emil is (Sigvaldi szülei), plusz Kristín (Sigvaldi másik húga) és a kislánya Ísabella, a fiúk unokatesója. Fuh, ha tudnátok miylen családfájuk van... nehezen tudom követni :D

Szóval múlthét szerdán elmentem Akureyriben bálnalesre, de sajnos tök egyedül. Két órát vártam az indulásra, addig járkáltam a csodaszép városban, ami Izlandon a második legnagyobb település Reykjavík után. De még így sincs akkora, mint Kerepes és Szilasliget együtt. Nem viccelek. 

Akureyri:

Pár évtized és pont így fogunk kinézni a barátommal. Már most is van hasonlóság :D

Na és akkor jöjjön a bálnales. Az az igazság, hogy marha naiv voltam. A turistákat elárasztják a Whale Waching katalógusokkal, tele olyan képekkel, hogy az ember bepisil, hacsak ránéz. A valóság az, hogy a buta külföldi (én) befizet 18 ezer (!) forintot egy háromórás útra, jéghideg fedélzettel és kb. 0 bálnával. Irdatlan sok szerencse kell, hogy egynél többet lásson az ember. Egy óra elteltével találtunk is egy éppen táplálkozó bálnát (sajnos nem értettem, hogy az idegenvezető milyen bálnát mondott), aki egyáltalán nem foglalkozott velünk és mindig a lehető legtávolabb úszott a hajónktól. Egy idő után feladtam, hogy a kamerám kijelzőjén keresztül pásztázzam a vizet, úgyhogy pár kép után inkább a saját szememmel néztem a távoli pontot. Egyébként a nyári hónapokban kajálni és elleni jönnek Izland partjaihoz.

A fedélzeten pedig nagyon durván felfáztam. Mindig öltözzetek fel jól, ha hajókázni mentek Izlandon!! aaaahj..

Bálnales Akureyriben:

Az egyetlen "jó" képem... Power of the zoom.

Másnap elruccantunk Húsavíkba, a bálnavároskába (nekem bálnavároska). Mindenhol Whale Waching pultok, boltok és hajók milliói. Lehet, hogy itt kellett volna nekivágnom a kalandnak, de igazából nem az én választásom volt. Amiért egy kicsit le vagyok törve. Mondjuk az ő szempontjukból jogos, merthát ki akar hosszú órákat várni a kisgyerekeivel, csak mert az au-pair bálnázik. Na majd a barátommal! 

Húsavík és a bálnamúzeum:

Bálnacsont az utcán O..O

Környezetszennyezés. Kedvenc témám. Bizony, aki ismer az tudja, hogy ebben a múzeumban többször is bekönnyeztem.

Ez a bálnabébi 4 hónapos volt, amikor VÉLETLENÜL kifogták. A felirat szerint legalábbis.

 

Nem látszanak az arányok, de ennek a narválnak 2,5-3 méteres a szarva. Banyek...

Bocsánat a beltéri képek minőségéért. Illegálisan fényképeztem, nem volt időm a beálláson és a fényviszonyokon gondolkozni :D

 

Zárásul elmentünk enni az egyik kis büfébe a kikötőbe. Fish and chips. Istenem, életem legjobb halas kajája volt!!! Tele volt a hely erőszakosan rikácsoló tengeri madarakkal, úgyhogy az első gondolatom az volt, hogy jól megetetem őket. De aztán láttam az asztalokon a kiírást, hogy eszünkbe se jusson, így hát letettem róla. Óóó..