Biztosan mindenki csodálkozik, hogy ennyit blogolok. Én sem gondoltam volna. Elég sokat unatkozom, pedig azt hittem, majd 3-4 naponta jutok géphez, ezzel szemben már megint a nappaliban ülök és próbálom feltalálni magam. Nem, nincs gond ezzel, mert imádok lustulni, de vendégségben nagyon kellemetlen.
Délelőtt egy órát port töröltem Sigvaldival, utána semmi. Egy 10 percre megint le kellett kötnöm a kicsit és akkor el is érkeztünk a témához, ami miatt kicsit rossz kedvem van ma.
Egyszerűen úgy érzem, hogy Daníel nem kedvel. Sőt. Megpróbál megütni, felém suhint a kardjával, naponta többször lelő stb. Semmi tekintélyem nincs. A 7 éves bátyjának több van, mint nekem... Ha belegondolok, érthető. Elvégre nem beszélek izlandiul, csak angolul magyarázok neki és ha senki sem hallja, akkor magyarul. Tök hülyének néz.
És emiatt most szívesen hazamennék. 

Az idő kegyetlen, bár bentről csodálatos. Sehol egy felhő, az ég kék, de ha kimerészkedik az ember, lefagy az orra. Kb. 5 fok van.

Ahogy leszűrtem, az izlandiak sem szívesen mennek ki ilyen időben. Sigvaldi szabályosan szenved, ha ki kell mennie valamiért :D Szóval nem vagyok egyedül.

Fásult néni és hal

Míg az unott hölgy időjárásjelentését nézzük (ezelőtt híradót, benne partravetett bálnákkal) beszámolok az eddig történtekről. Hátha érdekel valakit :D Ezután amúgy Trónok harcát nézünk, Sigvaldiék megőrülnek érte. Tegnap pont olyan részeket néztünk, amikben Izlandon forgatott jelenetek is vannak. Rákérdeztem, nem messze vették fel az egészet :D
Szóval a vacsi megint isteni volt, csak úgy mint az elmúlt napokban mindig. Tegnap pl pizzát rendeltünk, marha finom volt.
A hétfő hal nap, Sigvaldi elmondása alapján vasárnap általában összeül a család és telezabálja magát hússal. Ezért hétfőn csak halat esznek. "Csak". Ugyanis ezek a kis halcsíkokat valamilyen fűszeres panírba forgatják, mellé héjában sült krumplit, vegyes zöldséget, pirított fenyőmagot, itt készült feta sajtot (!), vajat és szószt adtak. Na most képzeljétek el, ahogy egy kullancs megszívja magát és lepottyan. Na az vagyok én. Háromszor szedtem meg a tányéromat, pedig már tele voltam. De én jó magyar ember vagyok és addig eszem, amíg ki nem folyik a számon :D Csak az íz miatt. Szóval megint csak fantasztikus volt a vacsora és egy csomó egyszerű ám nagyszerű recepttel fogok hazamenni.
Evés után 5 percig le kellett kötnöm Daníelt, míg Þóra Benjamínnal leckét írt. Ezek után összepárosítottam kb 100 zoknit és összehajtogattam a friss törölközőket és sztár lettem :D Azt mondták mára nincs több dolgom, de egyszerűen ingyenélőnek érzem magam. Ezért segítettem összeszedni az edényeket és bepakolni a mosogatógépet. Þóra egész nap dolgozik 5-ig, itthon pedig folytatja a gürit. Nekem mégsem hagyja, hogy - itt kihívott egy percre, mert csodás az idő és tiszta az ég, most nagyon szépen látszik a Hekla tűzhányó... de édes :) - segítsek. Puff.

Otthon már sokan ágyban vannak, itt még nagyon világos van. Két órával le vagyunk maradva, bár mindenki tudja, nem emiatt van ilyen világos :)

Jó éjt!

Mixü

Tegnap ugye szülő/nagyszülő látogatáson voltunk. Na most, ha valaki nyitotta már ki a Szép házak egyik számát, akkor kb. el tudja képzelni a legszebb környéket a legjobb házzal együtt. Ahhoz még hozzá kell adni álmaim netovábbját és máris kész. Sajnos képet nem készítettem, mert az furcsa lett volna, de elmesélem mit láttam. Egy nem túl nagy házat, tök jó berendezéssel és egy olyan nappalival, amiben hatalmas ablakok nyílnak a lényegre: a csodás tájképre térdig érő sárga fűvel, a távolban fehér hegyekkel. Egész nap ezt látni elég üdítő lehet. Nem csoda, hogy itt mindenki jókedvű és kiegyensúlyozott.
A pillanatban, ahogy elmerültem a tájban, eszembe jutott, hogy talán itt tényleg vannak tündérek. Megkérdeztem, hogy az izlandiak valóban hisznek-e a tündérekben, de Sigvaldiék azt mondták, hogy csak az egyszerűbbek :D Szóval a többségre nem igaz.
A másik dolog ami nagyon más, mint otthon, hogy itt a legidősebbek is megértik az angolt, max izlandiul válaszolnak rá. És mindenki nagyon kíváncsi rám (a turistákra) és kedvesen fogadnak a házukban. Ez volt a harmadik ház, ahol voltam és mindegyik csodálatos. Jó ízlésük van.

Ma 8-kor keltem bár azt mondták, akkor keljek, amikor nekem jó. A reggeli programom az volt, hogy összehajtogattam 3 kosárnyi tiszta ruhát és bepakoltam egy új adagot a mosógépbe. Aztán a szárítógépbe. Kiporszívóztam a lakást (kb 60 négyzetméter és szerintem sokat mondtam) és ennyi. Ez egy óra volt, utána elmentünk kirándulni. Képek alább.
Jelenleg a fiúkkal ülök a nappaliban egyedül, ők tévéznek, én blogolok. Igyekszem foglalkozni velük meg valahogy kommunikálni, de nem egyszerű…
Mára ennyi. Teljesen ki vagyok ütve :D

Seljalandsfoss és én

Skógarfoss

Nem sok dolgom volt eddig, úgyhogy nem igazán jutnak eszembe a történtek. Sokat unatkozom, ugye hihetetlen?
Felsorolom eddig miket csináltam: felvágtam egy fél uborkát meg 3 gombát, aztán hatalmas hamburger vacsorát csaptunk. Életem legfinomabb hamburgerét Izlandon ettem. Ezt nem gondoltam volna. Soha-soha nem ettem ilyen jót.
Este a szülők elmentek valamilyen bulira, de csak azután, hogy ágybadugták a kicsiket. Megmutatták hogyan működik a hatalmas házimozi rendszer (nem könnyű kezelni, mert vagy 6 távirányító van hozzá). Olyan rendszerük van, amiről eddig nem is hallottam. Oké, nem vagyok technozseni, de ilyesmiről illett volna hallanom. Tehát ez Apple tévé, azon belül pedig millió csomag van, nekik Netflix. Ebben kiválaszthatom akármelyik filmet vagy műsort vagy BÁRMIT. Szóval elmentek és éjfélig tévéztem és kóláztam, aztán ágybabújtam.
Ma megtapasztaltam, hogy az izlandiak cukorral eszik a krumplipürét, rá is kérdeztem, ez ott teljesen normális dolog. Mellé felaprított virslit és gombát összerottyantva, iszonyú finom volt.
A mai programom annyi volt, hogy elvittem Daníelt a játszótérre, ott ültünk kb. negyed órát, majd visszajöttünk. Letettem a kissrácot és elmentem sétálni. Megtaláltam a pónikat (vagyis lovakat) és lőttem egy csomó képet. Most mutatok is párat a környékről.
Mindenki láthatja, hogy az idő verőfényes, de olyan szél van, hogy simán megtart egy kisebb embert. Néha küzdenem kellett az előrejutásért :D

Egy cica elkapott minket a játszótér fele menet

Itt MINDEN homokozóban fekete a homok

A "város" tényleg ilyen üres egész nap

A "pónik" kedvesek, de csak az emberekkel. Egymással marhára nem.

Pónikból egyébként vagy 100-at láttam csak itt, egy egész utcányi istálló van a város végében. Sajnos most el vannak kerítve, bár ahogy láttam, nem hiába :D Kicsit vadak a drágák.
Mellékesen megjegyezném, hogy a honvágy-üzem kezd beindulni. Hiába kedvesek, hiába adnak meg mindent, nagyon hiányoznak az otthoniak. Hjaj, nekem semmi sem elég jó :D Néha elkap a sírhatnék.

Egyelőre ennyi. Most pedig nyomás Þóra (az anyuka) szüleihez.
(meg kell jegyeznem, ő maga mondta, hogy tegyek a blogomba képeket és a neveiket is simán beleírhatom jeeej)

Élesben Izlandról

Nos, eddig nem volt saját netem, de valamit félrenyomtam a gépemen és hirtelen befogta azt a huncut wifit.
Szóval akkor az elejétől kezdem a kalandot. Otthon kibőgtem az agyamat is, mert a barátom is sírt egy sort, aztán extra meglepő módon a testvérem is, úgyhogy teljesen elfogytak a tartalékaim. Nem volt vidám búcsú, azért 4 hónap mégiscsak 4 hónap. Nem is tudom mások hogy bírják az 1 vagy 2 évet...
Tegnap délben felszállt velem a gép és meg sem állt Londonig. Marha unalmas utazás volt, kivéve a végén, amikor azt hittem, hogy lekésem az átszállást. Ami marha ciki lett volna. De nem így történt, sőt, egy órát vártam a kapunyitásra. A gépen velem együtt 5 magyar ült, úgyhogy ma tuti nem csak én vagyok az egyetlen magyar az országban :D Legalább 5-en vagyunk.
Szóval az apuka összeszedett a reptéren és egy másfél órás autózás után megérkeztünk. Amúgy elsőre is meglepően kedves és közvetlen volt, sokat beszélgettünk mindenféléről. Például kiderült, hogy az általam körülrajongott izlandi pónikat (amik amúgy lovak, ki lettem javítva) nagyon szereti megenni. Rákérdeztem, nem kötelező ennem, csirke, hal, minden van a boltokban. Szóval egy pónievő országban vagyok. Mondtam neki, hogy Magyarország lovas nemzet, mire rávagta, hogy Izland is. Nem kétséges. Csak az idevezető úton kb. 100-at láttam, mindenféle színben. Képek tuti lesznek, ki nem hagynám őket. Sőt, vannak ismerősei, úgyhogy ha akarok lovagolhatok is.
A tájról annyit tudnék mondani, hogy mindent szilárd láva borít (de komolyan), fák abszolút nincsenek, csak valami sárgás haldokló fű vagy moha. A távolban havas hegycsúcsokat látni, de nem csak az autópályán, hanem a nappaliból is. Egészen különleges. Nem messze tőlünk van egy vulkán (ha jól emlékszem Hekla, de még utánanézek), most alszik, de az apuka azt mondta, talán láthatom szeszélyeskedni. Az úton másfél óra alatt 10 kocsi jött szembe velünk, emberek sehol. Elhaladtunk települések mellett is, amit szintén nagyon üresek és olyanok, mintha kis balatoni kempingek lennének. Emelet nagyon ritka a házakon, picikék, viszont nagyon színesek. Messziről olyan, mintha tényleg legoházak lennének. Ja igen, az idő naaagyon hideg az otthonihoz képest, hiába az április, itt novemberi idő van. Ma reggel egy kicsit szitált a hó is.
Itthon a kicsik és az anyuka várt, csak azért maradtak ébren a gyerekek, hogy találkozzanak velem. Nagyon örültek, megmutattak pár játékot, de aztán le kellett feküdniük. Viszont előtte jól becsokiztak jóvoltamból.
Igazából az egész olyan volt, mintha becsekkoltam volna egy hotelbe. Megmutatták a házat, kaptam egy hatalmas és nagyon szép szobát, üres fiókokkal, tükörrel és polccal, innentől az egész az enyém. Nem is jönnek be, nem csinálnak semmit.
Na most egy érdekes tapasztalatot is szeretnék megosztani veletek. Elmentem zuhanyozni. Levetkőztem, beálltam a kádba és akkor bumm, megláttam a csapot. Nem volt rajta semmi tekerő, egyszerűen csak kiállt a falból. Próbálkoztam, a csap egyik szélét sikerült elmozdítanom, de nem történt semmi. Úgyhogy szépen visszavettem a koszos ruháimat és megkértem az anyukát, hogy mutassa meg, mert ilyet még nem láttam. Végül is kiderült, hogy nagyjából jó helyen próbálkoztam, de a másik kis kifordítható részét a csapnak nem találtam meg. A lényege, hogy megengeded a tűzforró vizet (nem viccelek, kb. 70 fokos volt kapásból, és ahogy belejött, csak durvább lett) és hozzá engedheted a hideg vizet. Tényleg teljesen öko az egész, és valóban büdös egy picit, de jót tesz a bőrnek meg gondolom minden másnak is. Ami még furcsa, hogy egész nap és talán éjjel is égnek a villanyok, de MINDENHOL. Én meg folyton kapcsolgatom őket, ne menjen az áram feleslegesen. Aztán mindig eszembe jut, hogy itt nincs ELMŰ és ez egy egészen más rendszer, de a szokások megmaradnak.
Aztán, mivel 2 óra eltolódás van és nagyon hosszú napom volt, kidőltem mint egy fa. Bár éjfélkor még kicsit világos volt, nem volt zavaró. Majd nyáron nézek nagyokat :D

Ma pedig bemutattak a fél családnak és egy csivavának, aki annyira megszeretett, hogy nem tudták kivenni az ölemből. Az ő nevét leírom, Soró. Mindenki marha kedves, az egész álomszerű. A fiúk megmutatták nekem a szobájuk minden kincsét, labdáztunk és bicajoztunk a takonycsorgató hidegben. Már most tele van a fejem a kelta nyelven futó Garfilddal és Kung Fu Pandával. Annyira nehéz nyelv, hogy igazából kínai is lehetne, ugyanott tartanék.

Kicsit félek, hogy ezután jön a feketeleves, de addig is örülök :D
Később teszek fel képeket is, bár még nincs túl sok.

Fufufu, Izlandon vagyok!

Egyből a mélyvízbe

Végül is minden probléma megoldható. Legalábbis azok, amik eddig zavartak.
A vízummal nem lesz gond, megbeszéltem mindent a családdal, el van intézve az egész. Aztán sikerült kölcsönkérnem egy hatalmas bőröndöt keresztanyumtól, így minden belefért, bár folyton azon agyalok, mit felejtettem el. Valahogy gyanús, hogy 4 hónapra csak ennyi cuccot viszek. Oké, kiterítve elég soknak tűnik, de ebben van 4 havi életem, azaz 18 kg.

 
A kisebbik tatyót viszem fel a repülőre, abban lesz a kabátom, sálam, sapkám és kesztyűm. Sokat gondolkoztam, hogy milyen cipőben menjek, mert itt 30 fok lesz napon és nem akarok első alkalommal belerohadni a bakancsomba. Úgyhogy nem a bélelt téli cipőmben megyek, hanem a túrabakancsomban. A télit a vászoncipővel együtt besuvasztottam a bőröndbe.
Tokaji, csoki betöltve, aksik, elemtöltő, kábelek eltéve.

A legutolsó mailben megírta nekem az anyuka, hogy mindenki nagyon vár, így az apuka húga is beugrik 2 barátjával, hogy jól megnézzenek. Na ez lesz aztán a csobbanás :D A kicsikkel csak másnap reggel találkozom, de tőlük félek a legjobban. Remélem nem lesz gond a kommunikációval. Bár ők csak őskeltául nyomják :D

Holnap ilyenkor Londonban fogom várni az átszállást. Fuh, naaaagyon izgulok és félek.

Öröm és üröm - vaaah

Úgy tűnik igaz, ha valami jól megy, akkor valami más meg elromlik. Előbb a rosszat.
Először is felfedeztem, hogy ahhoz, hogy Izlandon tölthessek 120 napot, vízumot kell szereznem. 90 napig probléma nélkül el lehet lófrálni az országban, de azon túl, már sajnos bonyolultabb. Így most ezen agyalok, keresem a megoldást és megpróbálom túltenni magam a pánikon. Tudom, előbb kellett volna utánanéznem, de esküszöm, ez nem jutott eszembe... Remélem, nem lesz gond.
A cseresznye a hab tetején pedig, hogy összeszedtem mindent, amit vinni akarok, de egyszerűen nem fér bele a bőröndömbe. Pedig komolyan, alig viszek valamit. Főként pulcsikban gondolkodom, de hogy lehet eldönteni, hogy mennyi vastag és mennyi nem annyira vastag pulóverre lesz szükségem? Csak találgathatok. 4 hónapra azért senki sem akar elindulni 3 pulcsival.

A jó hír, hogy már most nem érzem magam olyan magányosnak, mint ahogy azt hittem, hogy fogom :D Szóval én mindig rettegek a honvágytól és hogy nem találom majd a helyem, de az apuka húga, aki 17 éves, megkeresett és rengeteg vidító dolgot írt. Már alig várják, hogy ott legyek, beszerveztek bulikba és meghívtak egy fesztiválra is. Ezt a videót kaptam tőle:

Szóval egyik szemem sír, a másik nevet. Ez is tipikus.

 Amúgy Reykjavíkban most 7°C van, ez már nem semmi.

Huszonkettőből nullába

Csak egy kis érdekesség:
Tegnap volt szerencsém gyalogolni a napsütésben és meg kell mondjam, eléggé leizzadtam. Hosszú volt a tél és úgy tűnik a tavasz totál kimarad. Tegnap 22 °C volt napon, ma talán még melegebb.
Na, a nyári kánikula nem fog hiányozni. Az viszont biztos, hogy nagyon különös lesz ez az év nyár nélkül. Mármint magyar nyár nélkül. Izlandon teljesen más, egyelőre nem tudom elképzelni. Oké, az ember utánaolvas, Reykjavíkban jelenleg 0°C van, de mégis nehéz elképzelni, hogy délben felszállok a repülőre és késő délután már leszállok a 0°C-os Keflavík reptéren.

Bundás bakancsban és kezemben a bélelt kabátommal fogom elhagyni Budapestet. DE! Viszek egy rövidnadrágot is. Veszélyesen fogok élni :D

Teljes gőzzel a pocsolyába!

Jövőhét pénteken indulás.

Egy hónapja vettem meg a repjegyeket, de nyugodt voltam, úgy gondoltam lesz időm felkészülni minden téren. Ha sikerült is megvennem a dolgokat, amiket kellett, egyáltalán nem érzem magam késznek. Rengeteget stresszelek, sajnos tényleg nagyon izgulós ember vagyok, ráadásul hajlamos vagyok a rossz dolgokra koncentrálni. Úgy gondoltam, kicsit összeszedem a dolgokat, hogy miért is akartam au pairnek állni és mért pont Izlandot választottam.

Az utóbbi időben annyira tele lett a hócipőm az egyetemmel és az itthoni élettel, hogy úgy gondoltam, most valami másnak kell jönnie. Nem akartam még egy nyarat úgy tölteni, hogy nem csinálok (jobban mondva nem tudok csinálni) semmit. Habár tavaly a Vidámparkban dolgoztam, amit nagyon élveztem és ha belegondolok ez volt a tavalyi évem fénypontja, messze nem vágyaim netovábbja... Idén beköszöntött a kígyó éve (89-ben, a kígyó évében születtem) és ha annyira nem is hiszek az ilyesmiben, úgy döntöttem, hogy ez tutira az én évem lesz. Mikor, ha nem most?
A tesóm régóta emlegeti ezt az au pair dolgot, úgyhogy körülnéztem. Jó lehetőségnek találtam, kiutazhatok szinte bármelyik országba és még pénzt is kereshetek. A dolog többi része - felelőtlen módon - csak később kezdett el derengeni. Tényleg dolgozni megyek ki, sőt hatalmas lesz a felelősség a vállamon. A két oldal összeegyeztetése elég nehéz. Látom Izlandot, élhetek Izlandon, hatalmas álmom teljesül, mégis nagyon félek, hogy nem tudok majd megfelelni és kölcsönös csalódás lesz a vége. Ráadásul ismerem magam annyira, hogy tudjam, tutira lesz honvágyam. Na de nem akarok ebbe belesüllyedni, mert tényleg hihetetlen mákom van.
Egy tök egyszerű au pair-es honlapon keresgéltem kb. 2-3 hétig, beszélgettem családokkal, de valami mindig elbizonytalanított.
Maga a jelentkezés az izlandi családomhoz elég vicces volt. Igazából részemről enyhén primitív okkal kezdtem izlandi családoknak írogatni: a barátommal ismételten összevitatkoztunk a szokásos témán, ami azt jelenti, hogy én külföldön képzelem el az életemet, ő pedig nem. Ráadásul Észak-Európában. Szóval mindaddig Angliába, Írországba, Ausztriába, Hollandiába, Luxemburgba, Németországba, Svájcba és Finnországba (höhö) jelentkeztem, ezek után úgy gondoltam, hogy akkor jó, na most megmutatom, én kimegyek Izlandra. Elküldtem az összes passzoló családnak a levelem, következő nap pedig egy nagyon kedves válasz várt. Na hát így kezdődött. Úgyhogy most egy 7 és egy 4 éves kisfiúra fogok vigyázni. Izlandon. Képzelhetitek, hogy a legjobban nem a barátom volt meglepődve és megijedve, hanem én. Ez is tipikus, nincs mit tenni.
Az Izland mániám egy együttessel kezdődött, de csak szépen lassan. A Sigur Rósról van szó. Hihetetlen nagy hatással voltak rám, legfőképp a Hoppípolla c. szám. Februárban szerencsésen eljutottam a müncheni koncertjükre is, szóval lassan minden ezzel kapcsolatos listás álmom beteljesedik.
És innentől már egyenes út vezetett Izlandhoz.

Most már tényleg úton vagyok Izland felé.

Tények (?) Izlandról

Portyázásom a gyakori kérdések oldalon nem volt hiábavaló.
Végre válaszolt valaki egy kérdésemre, így megtudtam pár érdekességet. Hát igen, igen.

- dzseki nem elég, kabát kell, mert egyáltalán nincs meleg
- egyszerűen nincs sötét... ezt ugye mindenki tudja, de nem bírja felfogni (elnézést, tisztelet a kivételnek, én nem bírom feldolgozni, hogy sosem fog lemenni a nap)
- minden marha drága, mert mindent külföldről hozatnak (...jee)
- földrengés bármikor tapasztalható (hát ez izgin hangzik)
- növényzet abszolút nincs, de a fű és a táj gyönyörű
- sok fogyatékos van, mert belterjesek (ezt ki gondolta volna?), de ez ott normális, a fogyatékosok ugyanúgy dolgoznak
- az emberek jófejek, sokat isznak, de nincs para
- a kaja ízetlen (remélem, hogy ezen majd lehet korrigálni, bár ez a legkevesebb)
- praktikus emberek, a divatot felöltözve oldják meg
- bűnözés 0%, arrafelé csövesekkel csak képen lehet találkozni
- sok a gyerek
- büdi a csapvíz (gyógyvizet isznak, azzal fürdenek és fűtenek, számláik nincsenek)

Furcsa, de nem tántorítanak el ezek a dolgok. Sőt... jó, mi?
Már csak 18 nap.

Találtam egy nagyon klassz videót Izlandról. Vagyis facebbok-on beúszott elém. Olyan jól összevágták a zenére, hogy muszáj befűznöm a blogba. Sajnos vimeo klipeket nem lehet beszúrni, szóval katt a képre...

Hihetetlen, hogy nemsokára élőben is láthatom :)