Krízis

Elnézést mindenkitől, de napok óta olyan rossz az internet, hogy fél órákat várok, míg egy oldal betölt. Szerencse, hogy a skype működik... Az illetékesek már intézkednek :)

Úgyhogy türelmeteket kérem!

Mostantól hiszek a sorsban!

Nagyon fontos dologra jöttem rá. Ha nincs mivel elfoglaljam magam, rámtör a honvágy. Ha pedig otthon nincs dolgom, akkor a mehetnék...

Elég unalmasan telnek a napjaim ezen a héten. Szinte csak alvás, egy kis mosás, sok-sok ugrálás a trambulinon és séta a játszótérre (ez némi stresszel jár). Rendesen izomlázam van a padkák miatt, mert Daníel nem hajlandó leszállni a bicikliről, csak ha tényleg bepisilek a kínlódástól... Napok óta nagyon rossz idő van, a mai a legrosszabb, holott mától ígértek jó időt. Tegnap pl. annyira hideg volt és hihetetlen jeges eső esett, hogy Daníel majdnem sírt, annyira fázott. Úgyhogy ráadtam a sálam és a kabátom... 2 perc múlva felbukkant a tank és mi örömmel szálltunk be. Mintha Sigvaldi gondolatolvasó lenne. Aztán megkérdezte, hogy mért nem hívtam fel... Pont ezért kaptam a mobilt. De égő volt :D

2 napja volt szerencsém ellátogatni egy nagyon helyes vízeséshez Helgával, ahol nagyon sokat beszélgettünk. Úgy döntöttünk, hogy hazajön velem augusztusban, mert még sosem volt külföldön. Csak valami szigeten... Szóval elég izgatott, mert repülőzhet, láthat nagyvárost, állatkertet (elefántot, zsiráfot meg minden... ugye, hogy furcsa? :D ), metrót, vonatot stb... Meg persze sokat szeretne bulizni :D Rendesen agyalok, hogy mit mutathatnék neki. Esetleg még a nagy plázákat? Le van nyűgözve a magyar áraktól, úgyhogy egyet biztos útba ejtünk majd. Budapestet biztos megmutatom... Margitsziget, Városliget, Hősök tere... Annyi szép hely van. Nem hittem, hogy ezt mondom, de tényleg hiányzik a kis büdös város a sok mogorva emberrel. Ahj...

Aztán majd felváltva látogatjuk egymást. Sors.
Csak jöjjön össze!

Nyomok a parton

Na, ma megnéztük a fekete homokos óceánpartot. Amíg nekem megfagyott az orrváladékom is, ezek a kis izlandi ördögfiókák mezítláb rohangáltak a homokban. 

Elméletileg azért mentünk oda, hogy fókát lássunk, de sajnos azt az egyet is elmulasztottam, ami megnézett minket. Sigvaldi párszor dudált, hogy előjöjjenek, de semmi (igen, dudálni meg zajongani kell és akkor kíváncsiak lesznek mi történik, ezért előjönnek... nem hittem el :D ).

Oda és vissza is gyilkos volt az út, nem kell sokat magyaráznom, hogy miért. Amikor már annyira féltem a 70°-os lejtőn, hogy majdnem sírtam, megmondtam Sigvaldinak, hogy szerintem őrült. Meg, hogy egy kicsit utálom, de persze csak viccből :D Tényleg csak viccből, de azért teleraktam a gatyámat. Ő ezen kifejezetten jól szórakozik, a fiúk meg úgy ülnek hátul, mintha az autópályán mennénk... nem pedig amolyan homokpiramisokon. Tényleg féltem, na.

Visszafelé az a zseniális ötlete született, hogy vezessek én. Hát erősen ellenkeztem, de aztán felrémlett, hogy az ember nem mindig vezethet egy egy tonnás tankot az izlandi óceánparton. Úgyhogy helyet cseréltünk és nyomtam a gázt. Egész jó móka volt, de amikor túl gyorsan hajtottam felfelé egy buckára, akkor egy kicsit ő is megijedt... Amúgy nincs jogsim.

 

Nem tudom milyen állat lehetett, de sok kis hegyes foga volt (gyanítom hal)

A tank alias Grand Cherokee

Paradicsom

Miután Þóra itthon maradt ma, minden békésebb volt. Habár Daníel ma elég rossz volt, sokat kellett rászóljon az anyja. Kicsit beszélgettünk is és Þóra megnyugtatott, hogy nagyon szeretik, hogy velük vagyok és utálják, hogy nem örökre :D Ettől kicsit jobb kedvem lett. Péntekig kell kibírnom, mert akkor jön haza Sigvaldi (egy hetet van itthon és 2-3 hetet dolgozik Norvégiában) és akkor nem kell szenvednem a lefektetéssel. Hamarosan Þóra is végez a sulival így ha Sigvaldi visszamegy dolgozni, nem lesz megint az, hogy egyedül viaskodom a kis trollal.

Ma elkocsikáztunk Selfossba és benéztünk pár helyre. Voltunk turiban, kaját venni és egy Jysk-ben, de itt más a neve. Úgyhogy vettem 3 izlandi zászlót otthonra (igen, hármat) egy izlandos-térképes kirakót és egy napszemüveget. Nehéz elhinni, tudom, de itt ha süt a nap, nincs árnyék. Kocsiban pl. egyenesen égeti a szemed a nap (főleg ha a napellenzőhöz alacsony vagy...). Úgyhogy egy meglehetősen hipster szemcsit választottam, kövezzetek csak meg. Annyira megtetszett, hogy nem bírtam otthagyni.

A náthám nem igen javul, kezdek őszintén gyanakodni, hogy az immunbetegségem miatt van. No para, el fog múlni, már megszoktam, hogy egy kicsit szerencsétlen vagyok. A baj az, hogy reggel nagyon szenvedek és csak délután kezdek el illatokat és ízeket érezni... Kaptam valamiféle halolajas brutális vitaminbombát, amiből napi hattal elvileg sosem leszek beteg. Adok neki egy esélyt.

Vacsira kaptam paradicsomot (is). Olyan régóta kívántam, és végre! Ők nem szeretik, de nem értem mért. Nagyon finom volt. Csak a vaj nem olyan, mint otthon... De mit panaszkodom, jó dolgom van! :D

Ím a kirakósom

K.O. - Hogyan legyünk hiteles zombik

Most úgy gondolom, hogy a tegnapi nap volt eddig a legrosszabb itt. Minden olyan szép és jó lenne, mindenki kedves és bármit csinálhatok, de itt van Daníel. Szerintem felesküdött, hogy megkeseríti az életem...

Most már ott tartunk, hogy szándékosan letüsszent, megüt, rúg és hihetetlenül utál. Néha kapok egy-egy puszit vagy ölelést, aztán eszébe jut, hogy inkább megharap. Tegnap este egyedül voltunk hárman, úgyhogy képzelhetitek milyen gyilkos estém volt. Nem akart sem vacsorázni, sem pisilni, sem átöltözni... Miután leszedtem róla a pókember ruhát, már sikított és taknya-nyála összefolyt. Kénytelen voltam hívni Helgát, pedig nagyon szerettem volna egyedül megoldani. Rendesen megszenvedett vele ő is, de legalább tud hozzá beszélni...

Az új fokozat az árulkodás. Ez a legszebb az egészben. Ha már nem ütheti a laptopomat, megy anyuhoz és beköp. Szegény Þóra meg fél, hogy ki vagyok akadva. Jól látja. 

Három jó tanács az au pairkedésen gondolkodóknak:

- akkor vágj bele, ha tényleg szereted a gyerekeket és türelmes vagy (magyarán életed a gyereknevelése)

- van tapasztalatod gonosz törpékkel

- beszéled a nyelvüket (vagy ők beszélik a tiédet)
- ERŐS VAGY (persze lelkileg)

A jó dolgokat már tudjátok. Ez egy ilyen nap volt. Szerencsére ma Þóra itthon marad, majd most minden kiderül. 

Úgy érzem, rendesen elbuktam.

Party hard vikingekkel

Ma egészen érzékeny kedvemben vagyok.

Tegnap hatalmas buli volt, bár Helga többször is elmondta, hogy ne haragudjak, legközelebb jobb lesz. Szóval most egy kicsit fáradt vagyok. 

Igazából nem volt sok különbség egy otthoni bulihoz képest, eltekintve pár érdekes dologtól :D Na de előtte: A fiúkat még délután elküldték a nagyiékhoz, úgyhogy szabad voltam és lehetett tunyulni... ami már nagyon hiányzott, mert ezen a héten rengeteget voltam velük. Persze ez szó szerint kifizetődött, mert kicsit több fizut kaptam. 

Dél körül Helga és az anyukája átjöttek és elvittek minket (engem és a fiúkat) a munkahelyükre, mert valamiért úgy gondolták, hogy érdekes lehet számomra. Nem, nem vagyok rosszindulatú, de egy öregek otthona akármilyen felszerelt és szép, akkor is nyomasztó hely. De azt be kell vallanom, bőven veri az otthoni intézményeket. Nagy meglepetés.

Mindezek után elmentünk fagyizni és kaptam egy doboz cigit. Meg kell magyaráznom, hogy mindenkinek tiszta legyen. Nemrég beszélgettünk Helgával és mivel cigizik szóba jött a dohányzás.  Én egy ideje abbahagytam, de bevallottam neki, hogy szerettem cigizni. Erre tegnap az anyukája (!) vett nekem egy dobozzal, pont azt, amit nagyon szerettem. És egyáltalán nem hagyták, hogy kifizessem, pedig itt egy doboz cigi 2000 Ft körül van. Iszonyú drága. Néha igen kellemetlen, hogy semmit sem vehetek magamnak, mert mindent ők akarnak fizetni. Tudom, hülyén hangzik, de tényleg kényelmetlenül érzem magam ilyenkor... Több cigit viszont nem szeretnék! Főleg mert Þóra nem tudhatta meg (bár ő bulikban rágyújt, de a fiúk előtt ez top secret), aztán meglátott minket és csak nevetett. Szabadnapon bármit.

8 körül átjött Helga és zenét hallgattunk meg iszogattunk. Később átjött egy barátnője, aztán még kettő és mindenki képzelheti, hogy mi történt. (MUSZÁJ elmondanom, 2 lánynak is vannak lovai és itt az 50 nem nagy szám...) 

Az izlandiak valóban szeretnek inni, de ez nem azt jelenti, hogy bírják is. Helga mondjuk olyan volt, mint egy terminátor és bármit ivott, nem hatott rá. A többiek igen hamar kiütötték magukat és teljes hangerővel izlandi lovas dalokat énekeltek. Én pedig igyekeztem mindent megérteni, amit mondanak, mert egy bizonyos ponton túl, a mondatok félúton átváltottak izlandira.

Rengeteg zenét mutattak nekem, és ahogy egyre jobb lett a hangulat (magyarán egyre részegebbek lettek) előkerültek az általam nem igazán kedvelt tuc-tuc zenék is, és képzeljétek teljesen ledöbbentek, hogy nem ismerem ezeket a számokat. Ezt sem? Ezt sem? És ez? Honnan jöttél, az űrből? Meg kell mondjam, elsőre egyikük marhára nem volt szimpi, de a végére nagyon jól összehaverkodtunk. Mindezek után és alaposan felkészülve nekiindultunk a világos éjszakának és elmentünk Hella egyetlen kocsmájába, ahol csak fiatalok voltak 15-és 25 között. Mindenki ismert mindenkit és mindenki rendesen ki volt szolgálva alkohollal, tekintet nélkül a korukra. Érdekes, hogy mindenki milyen kedvesen és érdeklődve fogadott, kérdezgettek és hülyéskedtek. Ami pedig pláne sokkoló, hogy erősen illuminált állapotban is mindenkinek jól ment az angol, még nekem is, pedig féltem, hogy gondok lesznek a kommunikációval :D Ne higgyétek, hogy leittam magam, de ott is meghívtak egy tequilára és onnantól hogy megittam, közéjük tartoztam :D Találkoztam Sigvaldi öccsével is (vagyis Helga bátyjával, értitek :D), aki 22 éves és csomót beszélgettünk. Mondott nekem valamit, amit furcsa volt hallani. Azt mondta, Izland túl kicsi neki és mindenképp külföldön szeretne élni. És nem ő volt az egyetlen aki ezt mondta tegnap. Az itteni fiatalok nem szeretnek Izlandon élni :O Akik ismernek, tudják, hogy ez teljesen az én szójárásom otthon, de nem hittem, hogy itt is fogok találkozni ilyen emberkékkel... Mindez azt jelenti számomra, hogy az élet kb. mindenhol ugyanolyan (rendben, vegyük Európát mindenholnak). Nem mondom, hogy ez rossz, látni KELL a világot. A lényeg, amit nagy nehezen összehozok az az, hogy születhettem volna Belgiumba vagy Bulgáriába is, nagyon valószínű, hogy akkor is menni akarnék. Izland után is vannak terveim :D Ej, az emberek örökké elégedetlenek...

Majdnem zárásként elárulom, hogy egész éjjel majd' megfagytam. Ezen mindenki nagyon jól szórakozott, mert ki az a hülye, aki nyáron fázik... Hát én voltam az, de szerencsére valaki adott nekem egy nagyon meleg kabátot, úgyhogy elég volt a lábujjaimra koncentrálnom. Majdnem lefagytak szegények... Nos ez a kegyetlen hideg itt senkit sem zavar, sőt pólóban és szandálban rohangálnak azt kiabálva, hogy Viking vagyok! Igazi viking vagyok, nekem nem árt a hideg! Persze, egy csomó embert láttam titkon dideregni :D

Utoljára hozzáfűzném, hogy az izlandiak nem gátlásosak. Nagyon nem. És most gondoljatok az utcán pisilésre, ami otthon is előfordul, de itt ez hagyomány fiúk és lányok körében is. Az autóút közepére. Én pedig csak pislogtam :D

Ma 1-kor keltem fel, most 4 óra van, Þóra még alszik (ő valahol máshol bulizott). Én bepakoltam a mosogatógépet és visszaültem az ágyba tunyulni. Aztán eszembe jutott, hogy megnézem a Sigur Rós-tól a Heima filmet (heima = otthon) és ez a fő oka, hogy elérzékenyültem. Emlékszem, hogy mennyire le voltam törve otthon az íróasztalomnál miközben ezt a filmet néztem, mert biztos voltam benne, hogy nagyon messze van még a pillanat, hogy nekivághassak Izlandnak. De most itt vagyok, ugyanezt a filmet nézem, és már elmondhatom, hogy láttam a fekete tengerpartokat, a hihetetlen zord hegyeket, kötött pulcsikat, lovakat és a többi... Szóval remény mindig van, onnantól pedig csak akarni kell.

Ha van időtök, mindenképp nézzetek bele, mert nagyon jól visszaadja az itteni életérzést. És hallhatjátok az izlandi angolt :D

Idiot

Először is a tegnapról: elég vicces volt.

Megjelent egy csomó középkorú vagy annál idősebb hölgy és elindult a party. Mindenki kötött vagy horgolt én pedig csak néztem őket. Természetesen :D Nem tudom ki hogy van vele, de pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. Mindenki hangos, hatalmas nevetések és rikácsolás. Igazán jó volt a hangulat, bár egy kukkot sem értettem. Néha elmondtak egy-egy történetet nekem is angolul és akkor én is tudtam nevetgélni. Nagyon kedvesek voltak amúgy, úgyhogy elégedett vagyok. Ráadásul Þóra olyan tortát készített, amit kár volt megenni. Csodás csokitorta szamócával és szederrel díszítve. Életem legjobb csokitortája volt. Meglepő :D

Emellett meg kell említenem a tegnapi vacsit is, ami tejberízs volt mazsolával. Jól megszedtem a tányéromat és megszórtam fahéjjal. Nos, az itteni tejberízs sós. SÓS. Igen, sós. Úgyhogy képzelhetitek mennyire sokkolt elsőre. Gyanús is volt, hogy szendvicset esznek mellé. Furi élmény volt… Jó gyorsan belapátoltam és nem kértem többet :D

Később kimostuk az új pulcsimat (a már javított, csodás pulcsimat), de egy kicsit sokkolt a technika, mert nem hiszem, hogy ez otthon is menni fog. Külön mosószer van ezekhez a pulcsikhoz, valamilyen barna lötty, úgyhogy ha még veszek ilyen pulcsit, akkor muszáj lesz beszereznem. A leggyengébb mosási program kell hozzá, majd egy törölközőre kell kiteríteni és úgy szárítani, különben kinyúlik. Ami marha durva és abszolút váratlan volt számomra, az a szag. Tyű, amíg nem száradt meg, istállószagú volt. Vagy ázott kutya, nem is tudom. Szóval a műszál és polár világában felnőtt embernek ez sokkoló :D Ráadásul így frissen mosva úgy hullott belőle a szőr, mintha vedlenék. Mondanom sem kell, nyomott hagytam a kocsiban és a kabátomban is… De megérte! Annyira meleg, hogy csak késő délután kellett kabátot vennem.  

Ma ünnepnap lévén nem volt iskola, úgyhogy elmentünk Benjamín focimeccsére egy távoli kisvárosba. Hát nem volt egyszerű a dolog, mert nem csak egy meccs volt, hanem sok rövid rengeteg csapattal. El kell mondanom, annyira unalmas volt, hogy felkerekedtem megkeresni az óceánt. Helga velem tartott, mert ő sincs oda a fociért. Hát nem gondoltuk, hogy ilyen messze van, de ez is megérte. Még jó… ez volt az első alkalom, hogy közelről láttam az óceánt. Meg is érinthettem! Ó jee!

Hazafelé beugrottunk egy gyorsétterembe, ahol akkora hambit kaptam, mint a fejem. Most pedig mozogni sem bírok :)

Mindenkinek szép éjszakát!

Elárulom, hogy átkelni a méteres köveken, nagyon nem vicces. Rendesen lefáradtunk.

Egykori láva mindenhol. MINDENHOL.

Ismét egy ilyen kép. Just like an idiot!

Kreatív nap

Szóval ma reggel elmentünk Selfossba, hogy megnézzük Þóra boltját. Nagyon kis helyes, fonalas-gombos boltot vezet, minden van benne, ami a kötéshez, horgoláshoz, varráshoz kellhet. Felsorolni lehetetlen, viszont tényleg olyan volt, mint egy cukorkabolt. Csomó bigyó, amit én nem tudnék mire használni, viszont jó őket nézni :D

Míg Benjamín a Mulant nézte a boltban, hárman elmentünk bevásárolni. Igazából nagy különbség nincs pl. egy Match és az itteni boltok között. Mondjuk kezembe akadt egy bárányfej, amit úgy csomagoltak, mint nálunk a csirkecombot. És persze a halas pult is igen eltérő a miénktől. Vettünk is - csak a kedvemért - szárított halat, ami szagra olyan, mint az ékszerteknősök legdrágább tápja... Sajnálom, de így van. Minden esetre meg fogom kóstolni, mert külföldön mindent meg kell! Bár a lovat még átgondolom.....

Aztán beültünk fagyizni egy benzinkúthoz, ott pedig megtaláltam egy bálnaleséssel foglalkozó cég kisfüzetét. Þóra meg is jegyezte (ismét), hogy a nyáron mind elmegyünk és megnézzük a bálnákat. Legyen úgy! És legyen szerencsénk! Amúgy jó kis füzet ez, benne van, hogy télen-nyáron mennyi esély van látni bizonyos állatokat. Mondjuk az ára elég durva, fejenként 16 ezer Forint. Hátha beveszik majd, hogy 15 éves vagyok, mert akkor féláron nyomulhatok :D Hátha, mert ez nagyon sok pénz.

Végezetül a legfontosabb!

Ki nem találjátok, mit találtam a turkálóban. Na jó, ez nem csak turkáló volt, hanem mindenféle használt cuccot lehet venni. Volt ruha, konyhai cuccok, tévé, könyvek, MINDEN. Érdekes élmény volt és találkoztam bevándorlókkal is (!). Méghozzá, ha jól szűrtem le Helga elbeszéléséből még múltkor, akkor thai hölgyek voltak. Amúgy mellékesen megjegyzem, hogy errefelé elég sok a bevándorló, a legtöbb lengyel és thai. Helga nem igazán kedveli őket, azt mesélte, hogy csúnyán viselkednek a munkahelyén. De az tuti, hogy a magyarokról jó véleménye lesz, senki se aggódjon :D

Este vendégek jönnek és részem lehet egy igazi kötögető partiban. Ez amolyan hagyomány itt, Þóra mesélte, hogy Izlandon sok nő ül össze és kötnek, horgolnak meg minden. Engem is szívesen látnak, de ha tudnák, hogy egy gombot se tudok felvarrni.....

Bolt (Ezt csak az utcán láttam és gondoltam lekapom. Mert vicces. Tényleg boltot jelent.)

Selfoss

Selfoss 2. (bizony nem hemzsegnek)

Még az érkezésem napján ide jöttünk Sigvaldival és kaptam egy kólát. Ez amolyan ici-pici mekipótlék,  kocsival lehet rendelni és most is sokan álltak sorba. Persze alig néztek hülyének... KFC-t és Subway-t viszont láttam.

Hotel

Ez a két kis sziget egy hatalmas troll nyomán maradt meg, amikor átkelt a folyón. Ezt nem én találtam ki.

Hazafelé csak hárman jöttünk busszal. A fiúk most ültek először fel rá, szóval izgi volt. Nekem is, mert át kellett szállni és erősen pánikoltam. De mindent megoldok!

Kedvenc oldalam a füzetkéből

Többek között ezeket a szép gombokat vettem a boltban.

És a lényeg! Átszámítva 1800 forintért vettem a turkálóban. Van rajta egy lyuk, szóval a mai varrókör főszereplője is egyben az én új, csodás, eredeti izlandi pulcsim! HÖH

Bizony eljönnek azok a napok, amikor már nem történik újdonság és nem tudok mit írni. Legalább nem dagadoznak tovább az ujjaim :D

Tegnap egyedül voltam a fiúkkal, de este átjött Helga és rengeteget segített. Ő dugta őket ágyba, bár a szülők nélkül ez hatalmas kihívás. Daníel keservesen zokogott, de aztán álomba sírta magát. Elég fáradt volt, mert napközben elsétáltunk a lovakhoz és rengeteget játszottunk a kertben. Kipróbáltam a trambulint, hát nem csodálom, hogy imádják az gyerekek. Ráadásul az egész felér egy fitnesz edzéssel... bár még nem próbáltam, ilyen lehet az is.

Este Helgával rengeteget beszélgettünk, neteztünk és ropis moziestet tartottunk. Nagyon nagy arc, bár ez itt mindenkiről elmondható. Szerencsés vagyok.

Holnap irány Selfoss!

Hekla

Pénztárca lesz és bizony én csináltam. Þóra nagy türelemmel tanítgat. Ezután jöhet a sapka, sál és végül a hőn áhított izlandi pulcsi.

Anyák napja ll.

Breaking news!

Lassan benne leszek a hírekben...

Hellában (ejtsd: Hetla) és környékén gyanús jetiszerű lényt figyeltek meg. Kétlábon jár, rendszerint fülig be van bugyolálva és piros kabátot visel. Általában olyan helyeken tűnik fel, ahol izlandi érdekességek, esetleg állatok találhatók. Valószínűleg nagyon jó a szaglása, mert az istállókat messziről megérzi. Többen jelentették, hogy távoli dombok tetejéről kukkol, fényképez, majd feltűnés nélkül elhagyja a terepet. Megközelíteni tilos, nem ismerjük a szándékait, bár az eddigiekből úgy tűnik, meglehetősen félénk. Vélhetőleg csak kíváncsi.

Begyakorolt trükk: ha szeretnéd tudatni a helyiekkel, hogy turista vagy, vedd a nyakadba a fényképezőgéped és akassz magadra egy magyar szöveges vászontáskát. Ezzel azt üzened: Turista vagyok, légy velem türelmes! Így a pénztáros is angolul köszön rád (Y)

Ma házi gofri van fagyival, lekvárral és házi tejszínhabbal. Leírhatatlan. Már a megpakolt asztal is. 

Mellesleg vendégek érkeztek, úgyhogy jobbnak láttam behúzódni a szobámba. Két elég vagány motoros csaj, talpig bőrben. Ehhez kapcsolódik egy kellemetlen pillanatom is... Nem biztos, hogy mindenki ismeri az érzést, de nekem mindennapos a következő:

- Hány éves vagy? 

- 23. 

- :)

Amikor az ember nem csak alacsony, hanem az ábrázata is dedós, gyakran kerül ilyen helyzetbe. Az emberek kedvesek, de nem tudják leplezni a meglepettségüket. Csak méregetik az arcod és mosolyognak. 

Sebaj, még mindig nem olyan rossz a helyzet, mint otthon, amikor egy pultos néni nem hitte el, hogy a személyim nem hamis.

Íme néhány kép, amit a hellai piros jeti készített a városban:

A város egyik fele

A suli (nehogy lecsukjanak, csak biztos távolból :D )

Ez a kép pedig arról tanúskodik, hogy én egy nagyszerű fotós vagyok. Nem, ennek a madárnak igazából nem áll ki lámpa a fejéből. Csak úgy tűnik.

Istállók

Sok póni (ló)

Csudijó anyák napja l.

Anyák napja lévén, minden anyukának Boldog Anyák Napját kívánok! Különösen anyukámnak, keresztanyumnak és mamámnak!

És akkor következzen egy kedves történet: Pár prece Daníel berontott a szobámba és pillanatok alatt átrendezte majd lebontotta. Elvette a lakáskulcsom (egyik nap kaptam sajátot) és miután mindent megpróbált összekarcolni - beleértve a laptopom képernyőjét is - megrúgott, majd átrobbant anyuék szobájába. Én pedig gondolkodás nélkül utána. NE TEGYETEK ILYET KÖRÜLTEKINTÉS NÉLKÜL! Behuppant anyu és apu közé, akik épp össze voltak bújva, én pedig majd elsüllyedtem szégyenemben. Megvolt a lecke mára.

Tegnap megkaptam az első fizumat, úgyhogy ma fel is avatom egy kis vásárlással. Tegnap volt szerencsém a kirándulás előtt beugrani velük a boltba és láttam egy csomó képeslapot, mágnest meg lundaplüsst. Úgyhogy veszek valamit :D 

Kényszeres vásárló vagyok, nem tehetek róla :D

Vidámpark

Hihetetlenül fáradt vagyok ma, úgyhogy remélem sikerül valamit összehoznom. Ma kivételesen nem kajáról fogok írni.

Ahogy látjátok, utunk első felén egy gleccserhez mentünk el. Életnek semmi jele, fekete homok, sziklák, fiatal és öreg vulkanikus kövek. Szedtem is párat. Sigvaldi mesélte, hogy gyerekkorában (ami kb- 15 éve lehetett) még az egész sivatag helyén tó volt és a gleccser sokkal-sokkal nagyobb volt. A tónak semmi nyoma a világon és a gleccser is egyre kisebb. Ezen még ő is meglepődött, mennyire megváltoztak a dolgok. Megkérdeztem, ez mind a globális felmelegedésnek köszönhető, szóval úgy 5 év és az egészből nem marad semmi. Elég szomorú, hogy ilyen csodálatos dolgok csak így felszívódnak. Egyébként azt is elmondhatom, hogy hallottam hogyan csúszik-roppant-zúz ez a gleccser, hihetetlen élmény volt, ahogy visszhangzottak a hatalmas roppanások.

Láthattok hatalmas krátereket a képeken, ezek az elolvadt jéghegyek nyomán maradtak meg. Némelyik 3-4 méter mély is megvolt. A gleccserhez sikerült elég közel mennünk, bár egyik évben helikoptert kellett hívni pár turista miatt, ugyanis rájuk szakadt egy kis törmelék. Én pedig óvatos emberke vagyok és szót fogadok.

Mindezek után elrobogtunk egy nagyon népszerű kiránduló helyre, a Laugavegurhoz. Ez egy útvonal olyanoknak, akik szeretnek napokon át izzadni, fázni stb. Mi csak megnéztünk egy-két barlangot, aztán elkezdett esni az eső (később hó), úgyhogy visszavonultunk a kocsiba.

 

Nos az autózásról meg kell említenem pár szót, mert ha már végigrettegtem az utat a homokdombok között, akkor le is írom.

Először is azt kell tudni Sigvaldi dzsippjéről, hogy bazinagy. Ne olyan budapesti menő járgányt képzeljetek el, hanem igazi terepjárót. Amikor megláttam a reptér parkolójában, tudtam, hogy ezzel bajom lesz. Láttatok már pelenkareklámot, ugye? Amikor megható győzelmi zenére a kis pelenkás tipegő felmászik a székre és mindenki boldog, épp csak az egész folyamat 5 percig tart. Na úgy képzeljetek el. Csak a kerék egy méter átmérőjű, én pedig másfél méter vagyok, úgyhogy elég durva látvány, ahogy felkapaszkodok. A kiszállás sem sokkal szebb.

Itt teljesen normális dolog száguldozni a sziklák között, át a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb patakon és röhögni a turistákon, akiknek ez új ( pl. nekem). Amikor először robbantunk át egy ilyen kis patakon, megcsúszott a kocsi és a víz abszolút beterítette a szélvédőt. Első alkalommal vicces volt, gondoltam csak meg akarta mutatni, milyen muris én meg „Ha-ha that was funny!” de a 30. után már teljesen kikészültem (szerintem több patakon mentünk át, mint 30… ez komoly). Én, aki leginkább a csigalassú BKV-val jár, ott száguldoztam a beláthatatlan "utakon" és mélységesen pánikoltam. Persze csak magamban. Legjobb barátunk, a biztonsági öv egy nagyon jó találmány! Így nem kellett a fogammal is kapaszkodnom. Úgy képzeljétek el, hogy amikor a víz beteríti a szélvédőt, pár másodpercig nem látni semmit. De addig is teljes gázzal haladtunk, és amikor kitisztult a kép egyszerűen csak az eget lehetett látni, olyan meredek volt a domb, amin felfelé vágtáztunk. Másik kedvenc pillanataim, amikor a víz felért az ajtóig. Vagy amikor bedőlt a kocsi és közelről láthattam a talajt. Szóval Sigvaldi szeret vezetni és meghajtani a kocsiját…

Amikor újra hatott ránk a gravitáció, szolidan megjegyeztem neki, hogy egy kicsit felkavarodott a gyomrom, mire megkérdezte, hogy ugye nem kell hányom? Erre válaszoltam, hogy deeehogy.

Akkor mehetünk gyorsabban is.

Úgyhogy onnantól 180-nal toccsantunk a patakokba.

Sehol senki, csak mi

Keresd meg Vilit

Ez itt egy pici patak, nem kellett kapaszkodnom

Néhány barlangban lehet találni emberi fogakat... sok turista zúzza magát halálra (...)

Én, Benjamín, Daníel

Itt bizony vannak fák! Nagy bokrok...

Ebben a barlangban bújt el egyszer egy bűnöző, de ez nem a mostani században történt, sőt. Nem is az előzőben. Bevallom, nem emlékszem mikor, csak hogy régen...