2013. április 28., vasárnap

Nem sok dolgom volt eddig, úgyhogy nem igazán jutnak eszembe a történtek. Sokat unatkozom, ugye hihetetlen?
Felsorolom eddig miket csináltam: felvágtam egy fél uborkát meg 3 gombát, aztán hatalmas hamburger vacsorát csaptunk. Életem legfinomabb hamburgerét Izlandon ettem. Ezt nem gondoltam volna. Soha-soha nem ettem ilyen jót.
Este a szülők elmentek valamilyen bulira, de csak azután, hogy ágybadugták a kicsiket. Megmutatták hogyan működik a hatalmas házimozi rendszer (nem könnyű kezelni, mert vagy 6 távirányító van hozzá). Olyan rendszerük van, amiről eddig nem is hallottam. Oké, nem vagyok technozseni, de ilyesmiről illett volna hallanom. Tehát ez Apple tévé, azon belül pedig millió csomag van, nekik Netflix. Ebben kiválaszthatom akármelyik filmet vagy műsort vagy BÁRMIT. Szóval elmentek és éjfélig tévéztem és kóláztam, aztán ágybabújtam.
Ma megtapasztaltam, hogy az izlandiak cukorral eszik a krumplipürét, rá is kérdeztem, ez ott teljesen normális dolog. Mellé felaprított virslit és gombát összerottyantva, iszonyú finom volt.
A mai programom annyi volt, hogy elvittem Daníelt a játszótérre, ott ültünk kb. negyed órát, majd visszajöttünk. Letettem a kissrácot és elmentem sétálni. Megtaláltam a pónikat (vagyis lovakat) és lőttem egy csomó képet. Most mutatok is párat a környékről.
Mindenki láthatja, hogy az idő verőfényes, de olyan szél van, hogy simán megtart egy kisebb embert. Néha küzdenem kellett az előrejutásért :D

Egy cica elkapott minket a játszótér fele menet


Itt MINDEN homokozóban fekete a homok



A "város" tényleg ilyen üres egész nap






A "pónik" kedvesek, de csak az emberekkel. Egymással marhára nem.







Pónikból egyébként vagy 100-at láttam csak itt, egy egész utcányi istálló van a város végében. Sajnos most el vannak kerítve, bár ahogy láttam, nem hiába :D Kicsit vadak a drágák.
Mellékesen megjegyezném, hogy a honvágy-üzem kezd beindulni. Hiába kedvesek, hiába adnak meg mindent, nagyon hiányoznak az otthoniak. Hjaj, nekem semmi sem elég jó :D Néha elkap a sírhatnék.

Egyelőre ennyi. Most pedig nyomás Þóra (az anyuka) szüleihez.
(meg kell jegyeznem, ő maga mondta, hogy tegyek a blogomba képeket és a neveiket is simán beleírhatom jeeej)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése