Kemping #1

Túl vagyunk az első rövidke kempingezésen.

Péntek délután elindultunk és egészen vasárnap reggelig ott voltunk. Nem mondanám, hogy ez amolyan megszokott sátrazás volt. Oké, tudtam, hogy lakókocsival megyünk, de nem hittem, hogy a fél házat magunkkal visszük :D

Később készítek képet a minilakásról, de addig is felvázolom, hogyan kell elképzelni. Egy fedett utánfutóról van szó, ami némi kurblizás után tetőt növeszt, egy kis tologatással pedig alvófülkéket két oldalra. Képzelhetitek mekkorát néztem. Az egész kétszer akkora lett, mint a szobám otthon. Kis konyha, asztal székekkel, szekrények és két hálószoba. A vécét nem üzemeltük be, mert a kempingben volt mosdó. Hál' istennek, mert nem bírtam volna használni fél méterre az étkezőtől. Ezen kívül egy minden oldalról fedett kis teraszt is felállítottak, úgyhogy ott vacsiztunk mindkét este.

A fiúk ugyanúgy rajzfilmet néztek, míg mi ettünk, úgyhogy apró változásokkal minden olyan volt, mint itthon. Még netezni is tudtam a gyönyörű naplementében :)

Szombaton Sigvaldival elmentünk a Þingvellir Nemzeti Parkba, ami persze nekem ősrégi álmom volt. Emlékszem, egy éve a suliban egy órára előadást kellett készíteni egy külföldi nemzeti parkról, de leszavazták az ötletemet. De láthattam élőben! Csodálatos volt, bár őszintén szólva, Sigvaldi úgy robogott át rajta, mintha az autópályán lennénk (gyalog voltunk természetesen). A hely tele volt nagykabátos turistákkal, akik a 16 fokos meleg ellenére sem szabadultak meg a kabátoktól, pedig komolyan mondom, annyira sütött a nap, hogy a pulcsiban folyt rólunk a víz. Meg kell mondanom, nem egyszer láttam, hogy valaki sunyiban lefotózza Sigvaldit, mert igazi izlandiként, izlandi pulcsiban betévedt a turisták közé. Nem volt boldog :D Mellesleg ennyi külföldit egy helyen még sosem láttam.
És hogy mit kell tudni a Þingvellir Nemzeti Parkról? A legfontosabb talán az, hogy itt alapították a világ első parlamentjét. A következő érdekesség, hogy itt, ezen a szent helyen találkozik az amerikai és az európai lemez, évente fél centit távolodnak egymástól. Olyan gyorsan változik a terület felszíne, hogy még Sigvaldi is máshogy emlékszik rá gyerekkorából. Azt hiszem Izland földjeinél nincs tevékenyebb a világon.

Este pedig grilleztünk. Oké oké, MINDENKI grillezett, vacsoraidőben végighaladni a lakókocsik között olyan volt, mintha a mennyországban járnék. Hot dogok, hamburgerek, oldalasok, minden, amit csak meg lehet grillezni. És ha már itt tartunk, döbbenetes dolog történt. Þóra anyukája Jóka, előkapott egy pár szelet elég sötét húst és kijelentette, hogy ez bálna. Először nem hittem nekik, mert úgyis szeretnek ilyesmikkel ugratni, de tévedtem. Tényleg bálnahús volt. Szóval ahogy a múltkor is írtam egy kommentelőnek, ha van lehetőségem, mindent kipróbálok. Sajnálom, ha valakinek most összetöröm az álmait, nem vagyok szent, megkóstoltam. Nehéz volt vágni, de nem volt benne semmi, csak színtiszta hús. Ízre semmi különös, de Sigvaldi elmondta, hogy ez a világ legegészségesebb vörös húsa. Þóra pedig megnyugtatott, hogy évente csak párat ölnek meg tudományos céllal, ezek húsát viszik boltba. Na most erről sokat hallottam (bár csak a japán verziót) és nem nagyon igaz... De tényleg nem tudom.

Aztán Þóra apukájától, Viðartól kaptam egy falat fűszeres húst - ami marha finom volt - és miután lenyeltem, mondta hogy ez bizony ló volt. Úgyhogy érdekes vacsora volt.

Az alvással voltak gondjaim. Egyet mondok, ha egyszer Izlandon kempingeztek, érdemes polárpulcsit, harisnyát, lábmelegítőt és sapkát vinni. Ráadásul a rezidenciámban nem volt fekete függöny, úgyhogy kicsit olyan volt, mintha egy szoláriumban próbáltam volna aludni. Legközelebb bekötöm a szemem :D Elképzelni sem tudtam eddig, hogy ilyen nehéz világosban aludni. Most már egyáltalán nem megy le a nap, habár eltűnik a hegyek mögött, nagyon világos van.

A kempingben

A híres kilátás a nemzeti parkban

Hölgyek nevei, akiket itt végeztek ki (vérfertőzés és hasonlók miatt...)

Kemping 2. Ritka pillanatok egyike, amikor egyedül lehettem

 A rettegett bálnahús. Emiatt most sokan utálnak, de még nem bántam meg!

Holnap felteszek néhány képet június 17-éről, ugyanis ez itt nemzeti ünnep. Izland 69 éve független Dániától.