Nos, eddig nem volt saját netem, de valamit félrenyomtam a gépemen és hirtelen befogta azt a huncut wifit.
Szóval akkor az elejétől kezdem a kalandot. Otthon kibőgtem az agyamat is, mert a barátom is sírt egy sort, aztán extra meglepő módon a testvérem is, úgyhogy teljesen elfogytak a tartalékaim. Nem volt vidám búcsú, azért 4 hónap mégiscsak 4 hónap. Nem is tudom mások hogy bírják az 1 vagy 2 évet...
Tegnap délben felszállt velem a gép és meg sem állt Londonig. Marha unalmas utazás volt, kivéve a végén, amikor azt hittem, hogy lekésem az átszállást. Ami marha ciki lett volna. De nem így történt, sőt, egy órát vártam a kapunyitásra. A gépen velem együtt 5 magyar ült, úgyhogy ma tuti nem csak én vagyok az egyetlen magyar az országban :D Legalább 5-en vagyunk.
Szóval az apuka összeszedett a reptéren és egy másfél órás autózás után megérkeztünk. Amúgy elsőre is meglepően kedves és közvetlen volt, sokat beszélgettünk mindenféléről. Például kiderült, hogy az általam körülrajongott izlandi pónikat (amik amúgy lovak, ki lettem javítva) nagyon szereti megenni. Rákérdeztem, nem kötelező ennem, csirke, hal, minden van a boltokban. Szóval egy pónievő országban vagyok. Mondtam neki, hogy Magyarország lovas nemzet, mire rávagta, hogy Izland is. Nem kétséges. Csak az idevezető úton kb. 100-at láttam, mindenféle színben. Képek tuti lesznek, ki nem hagynám őket. Sőt, vannak ismerősei, úgyhogy ha akarok lovagolhatok is.
A tájról annyit tudnék mondani, hogy mindent szilárd láva borít (de komolyan), fák abszolút nincsenek, csak valami sárgás haldokló fű vagy moha. A távolban havas hegycsúcsokat látni, de nem csak az autópályán, hanem a nappaliból is. Egészen különleges. Nem messze tőlünk van egy vulkán (ha jól emlékszem Hekla, de még utánanézek), most alszik, de az apuka azt mondta, talán láthatom szeszélyeskedni. Az úton másfél óra alatt 10 kocsi jött szembe velünk, emberek sehol. Elhaladtunk települések mellett is, amit szintén nagyon üresek és olyanok, mintha kis balatoni kempingek lennének. Emelet nagyon ritka a házakon, picikék, viszont nagyon színesek. Messziről olyan, mintha tényleg legoházak lennének. Ja igen, az idő naaagyon hideg az otthonihoz képest, hiába az április, itt novemberi idő van. Ma reggel egy kicsit szitált a hó is.
Itthon a kicsik és az anyuka várt, csak azért maradtak ébren a gyerekek, hogy találkozzanak velem. Nagyon örültek, megmutattak pár játékot, de aztán le kellett feküdniük. Viszont előtte jól becsokiztak jóvoltamból.
Igazából az egész olyan volt, mintha becsekkoltam volna egy hotelbe. Megmutatták a házat, kaptam egy hatalmas és nagyon szép szobát, üres fiókokkal, tükörrel és polccal, innentől az egész az enyém. Nem is jönnek be, nem csinálnak semmit.
Na most egy érdekes tapasztalatot is szeretnék megosztani veletek. Elmentem zuhanyozni. Levetkőztem, beálltam a kádba és akkor bumm, megláttam a csapot. Nem volt rajta semmi tekerő, egyszerűen csak kiállt a falból. Próbálkoztam, a csap egyik szélét sikerült elmozdítanom, de nem történt semmi. Úgyhogy szépen visszavettem a koszos ruháimat és megkértem az anyukát, hogy mutassa meg, mert ilyet még nem láttam. Végül is kiderült, hogy nagyjából jó helyen próbálkoztam, de a másik kis kifordítható részét a csapnak nem találtam meg. A lényege, hogy megengeded a tűzforró vizet (nem viccelek, kb. 70 fokos volt kapásból, és ahogy belejött, csak durvább lett) és hozzá engedheted a hideg vizet. Tényleg teljesen öko az egész, és valóban büdös egy picit, de jót tesz a bőrnek meg gondolom minden másnak is. Ami még furcsa, hogy egész nap és talán éjjel is égnek a villanyok, de MINDENHOL. Én meg folyton kapcsolgatom őket, ne menjen az áram feleslegesen. Aztán mindig eszembe jut, hogy itt nincs ELMŰ és ez egy egészen más rendszer, de a szokások megmaradnak.
Aztán, mivel 2 óra eltolódás van és nagyon hosszú napom volt, kidőltem mint egy fa. Bár éjfélkor még kicsit világos volt, nem volt zavaró. Majd nyáron nézek nagyokat :D
Ma pedig bemutattak a fél családnak és egy csivavának, aki annyira megszeretett, hogy nem tudták kivenni az ölemből. Az ő nevét leírom, Soró. Mindenki marha kedves, az egész álomszerű. A fiúk megmutatták nekem a szobájuk minden kincsét, labdáztunk és bicajoztunk a takonycsorgató hidegben. Már most tele van a fejem akelta nyelven futó Garfilddal és Kung Fu Pandával. Annyira nehéz nyelv, hogy igazából kínai is lehetne, ugyanott tartanék.
Kicsit félek, hogy ezután jön a feketeleves, de addig is örülök :D
Később teszek fel képeket is, bár még nincs túl sok.
Fufufu, Izlandon vagyok!
Szóval akkor az elejétől kezdem a kalandot. Otthon kibőgtem az agyamat is, mert a barátom is sírt egy sort, aztán extra meglepő módon a testvérem is, úgyhogy teljesen elfogytak a tartalékaim. Nem volt vidám búcsú, azért 4 hónap mégiscsak 4 hónap. Nem is tudom mások hogy bírják az 1 vagy 2 évet...
Tegnap délben felszállt velem a gép és meg sem állt Londonig. Marha unalmas utazás volt, kivéve a végén, amikor azt hittem, hogy lekésem az átszállást. Ami marha ciki lett volna. De nem így történt, sőt, egy órát vártam a kapunyitásra. A gépen velem együtt 5 magyar ült, úgyhogy ma tuti nem csak én vagyok az egyetlen magyar az országban :D Legalább 5-en vagyunk.
Szóval az apuka összeszedett a reptéren és egy másfél órás autózás után megérkeztünk. Amúgy elsőre is meglepően kedves és közvetlen volt, sokat beszélgettünk mindenféléről. Például kiderült, hogy az általam körülrajongott izlandi pónikat (amik amúgy lovak, ki lettem javítva) nagyon szereti megenni. Rákérdeztem, nem kötelező ennem, csirke, hal, minden van a boltokban. Szóval egy pónievő országban vagyok. Mondtam neki, hogy Magyarország lovas nemzet, mire rávagta, hogy Izland is. Nem kétséges. Csak az idevezető úton kb. 100-at láttam, mindenféle színben. Képek tuti lesznek, ki nem hagynám őket. Sőt, vannak ismerősei, úgyhogy ha akarok lovagolhatok is.
A tájról annyit tudnék mondani, hogy mindent szilárd láva borít (de komolyan), fák abszolút nincsenek, csak valami sárgás haldokló fű vagy moha. A távolban havas hegycsúcsokat látni, de nem csak az autópályán, hanem a nappaliból is. Egészen különleges. Nem messze tőlünk van egy vulkán (ha jól emlékszem Hekla, de még utánanézek), most alszik, de az apuka azt mondta, talán láthatom szeszélyeskedni. Az úton másfél óra alatt 10 kocsi jött szembe velünk, emberek sehol. Elhaladtunk települések mellett is, amit szintén nagyon üresek és olyanok, mintha kis balatoni kempingek lennének. Emelet nagyon ritka a házakon, picikék, viszont nagyon színesek. Messziről olyan, mintha tényleg legoházak lennének. Ja igen, az idő naaagyon hideg az otthonihoz képest, hiába az április, itt novemberi idő van. Ma reggel egy kicsit szitált a hó is.
Itthon a kicsik és az anyuka várt, csak azért maradtak ébren a gyerekek, hogy találkozzanak velem. Nagyon örültek, megmutattak pár játékot, de aztán le kellett feküdniük. Viszont előtte jól becsokiztak jóvoltamból.
Igazából az egész olyan volt, mintha becsekkoltam volna egy hotelbe. Megmutatták a házat, kaptam egy hatalmas és nagyon szép szobát, üres fiókokkal, tükörrel és polccal, innentől az egész az enyém. Nem is jönnek be, nem csinálnak semmit.
Na most egy érdekes tapasztalatot is szeretnék megosztani veletek. Elmentem zuhanyozni. Levetkőztem, beálltam a kádba és akkor bumm, megláttam a csapot. Nem volt rajta semmi tekerő, egyszerűen csak kiállt a falból. Próbálkoztam, a csap egyik szélét sikerült elmozdítanom, de nem történt semmi. Úgyhogy szépen visszavettem a koszos ruháimat és megkértem az anyukát, hogy mutassa meg, mert ilyet még nem láttam. Végül is kiderült, hogy nagyjából jó helyen próbálkoztam, de a másik kis kifordítható részét a csapnak nem találtam meg. A lényege, hogy megengeded a tűzforró vizet (nem viccelek, kb. 70 fokos volt kapásból, és ahogy belejött, csak durvább lett) és hozzá engedheted a hideg vizet. Tényleg teljesen öko az egész, és valóban büdös egy picit, de jót tesz a bőrnek meg gondolom minden másnak is. Ami még furcsa, hogy egész nap és talán éjjel is égnek a villanyok, de MINDENHOL. Én meg folyton kapcsolgatom őket, ne menjen az áram feleslegesen. Aztán mindig eszembe jut, hogy itt nincs ELMŰ és ez egy egészen más rendszer, de a szokások megmaradnak.
Aztán, mivel 2 óra eltolódás van és nagyon hosszú napom volt, kidőltem mint egy fa. Bár éjfélkor még kicsit világos volt, nem volt zavaró. Majd nyáron nézek nagyokat :D
Ma pedig bemutattak a fél családnak és egy csivavának, aki annyira megszeretett, hogy nem tudták kivenni az ölemből. Az ő nevét leírom, Soró. Mindenki marha kedves, az egész álomszerű. A fiúk megmutatták nekem a szobájuk minden kincsét, labdáztunk és bicajoztunk a takonycsorgató hidegben. Már most tele van a fejem a
Kicsit félek, hogy ezután jön a feketeleves, de addig is örülök :D
Később teszek fel képeket is, bár még nincs túl sok.
Fufufu, Izlandon vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése