Öröm és üröm - vaaah

Úgy tűnik igaz, ha valami jól megy, akkor valami más meg elromlik. Előbb a rosszat.
Először is felfedeztem, hogy ahhoz, hogy Izlandon tölthessek 120 napot, vízumot kell szereznem. 90 napig probléma nélkül el lehet lófrálni az országban, de azon túl, már sajnos bonyolultabb. Így most ezen agyalok, keresem a megoldást és megpróbálom túltenni magam a pánikon. Tudom, előbb kellett volna utánanéznem, de esküszöm, ez nem jutott eszembe... Remélem, nem lesz gond.
A cseresznye a hab tetején pedig, hogy összeszedtem mindent, amit vinni akarok, de egyszerűen nem fér bele a bőröndömbe. Pedig komolyan, alig viszek valamit. Főként pulcsikban gondolkodom, de hogy lehet eldönteni, hogy mennyi vastag és mennyi nem annyira vastag pulóverre lesz szükségem? Csak találgathatok. 4 hónapra azért senki sem akar elindulni 3 pulcsival.

A jó hír, hogy már most nem érzem magam olyan magányosnak, mint ahogy azt hittem, hogy fogom :D Szóval én mindig rettegek a honvágytól és hogy nem találom majd a helyem, de az apuka húga, aki 17 éves, megkeresett és rengeteg vidító dolgot írt. Már alig várják, hogy ott legyek, beszerveztek bulikba és meghívtak egy fesztiválra is. Ezt a videót kaptam tőle:

Szóval egyik szemem sír, a másik nevet. Ez is tipikus.

 Amúgy Reykjavíkban most 7°C van, ez már nem semmi.