Most úgy gondolom, hogy a tegnapi nap volt eddig a legrosszabb itt. Minden olyan szép és jó lenne, mindenki kedves és bármit csinálhatok, de itt van Daníel. Szerintem felesküdött, hogy megkeseríti az életem...
Most már ott tartunk, hogy szándékosan letüsszent, megüt, rúg és hihetetlenül utál. Néha kapok egy-egy puszit vagy ölelést, aztán eszébe jut, hogy inkább megharap. Tegnap este egyedül voltunk hárman, úgyhogy képzelhetitek milyen gyilkos estém volt. Nem akart sem vacsorázni, sem pisilni, sem átöltözni... Miután leszedtem róla a pókember ruhát, már sikított és taknya-nyála összefolyt. Kénytelen voltam hívni Helgát, pedig nagyon szerettem volna egyedül megoldani. Rendesen megszenvedett vele ő is, de legalább tud hozzá beszélni...
Az új fokozat az árulkodás. Ez a legszebb az egészben. Ha már nem ütheti a laptopomat, megy anyuhoz és beköp. Szegény Þóra meg fél, hogy ki vagyok akadva. Jól látja.
Három jó tanács az au pairkedésen gondolkodóknak:
- akkor vágj bele, ha tényleg szereted a gyerekeket és türelmes vagy (magyarán életed a gyereknevelése)
- van tapasztalatod gonosz törpékkel
- beszéled a nyelvüket (vagy ők beszélik a tiédet)
- ERŐS VAGY (persze lelkileg)
- ERŐS VAGY (persze lelkileg)
A jó dolgokat már tudjátok. Ez egy ilyen nap volt. Szerencsére ma Þóra itthon marad, majd most minden kiderül.
Úgy érzem, rendesen elbuktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése