Na, ma megnéztük a fekete homokos óceánpartot. Amíg nekem megfagyott az orrváladékom is, ezek a kis izlandi ördögfiókák mezítláb rohangáltak a homokban.
Elméletileg azért mentünk oda, hogy fókát lássunk, de sajnos azt az egyet is elmulasztottam, ami megnézett minket. Sigvaldi párszor dudált, hogy előjöjjenek, de semmi (igen, dudálni meg zajongani kell és akkor kíváncsiak lesznek mi történik, ezért előjönnek... nem hittem el :D ).
Oda és vissza is gyilkos volt az út, nem kell sokat magyaráznom, hogy miért. Amikor már annyira féltem a 70°-os lejtőn, hogy majdnem sírtam, megmondtam Sigvaldinak, hogy szerintem őrült. Meg, hogy egy kicsit utálom, de persze csak viccből :D Tényleg csak viccből, de azért teleraktam a gatyámat. Ő ezen kifejezetten jól szórakozik, a fiúk meg úgy ülnek hátul, mintha az autópályán mennénk... nem pedig amolyan homokpiramisokon. Tényleg féltem, na.
Visszafelé az a zseniális ötlete született, hogy vezessek én. Hát erősen ellenkeztem, de aztán felrémlett, hogy az ember nem mindig vezethet egy egy tonnás tankot az izlandi óceánparton. Úgyhogy helyet cseréltünk és nyomtam a gázt. Egész jó móka volt, de amikor túl gyorsan hajtottam felfelé egy buckára, akkor egy kicsit ő is megijedt... Amúgy nincs jogsim.
 |
| Nem tudom milyen állat lehetett, de sok kis hegyes foga volt (gyanítom hal) |
 |
| A tank alias Grand Cherokee |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése