Party hard vikingekkel

Ma egészen érzékeny kedvemben vagyok.

Tegnap hatalmas buli volt, bár Helga többször is elmondta, hogy ne haragudjak, legközelebb jobb lesz. Szóval most egy kicsit fáradt vagyok. 

Igazából nem volt sok különbség egy otthoni bulihoz képest, eltekintve pár érdekes dologtól :D Na de előtte: A fiúkat még délután elküldték a nagyiékhoz, úgyhogy szabad voltam és lehetett tunyulni... ami már nagyon hiányzott, mert ezen a héten rengeteget voltam velük. Persze ez szó szerint kifizetődött, mert kicsit több fizut kaptam. 

Dél körül Helga és az anyukája átjöttek és elvittek minket (engem és a fiúkat) a munkahelyükre, mert valamiért úgy gondolták, hogy érdekes lehet számomra. Nem, nem vagyok rosszindulatú, de egy öregek otthona akármilyen felszerelt és szép, akkor is nyomasztó hely. De azt be kell vallanom, bőven veri az otthoni intézményeket. Nagy meglepetés.

Mindezek után elmentünk fagyizni és kaptam egy doboz cigit. Meg kell magyaráznom, hogy mindenkinek tiszta legyen. Nemrég beszélgettünk Helgával és mivel cigizik szóba jött a dohányzás.  Én egy ideje abbahagytam, de bevallottam neki, hogy szerettem cigizni. Erre tegnap az anyukája (!) vett nekem egy dobozzal, pont azt, amit nagyon szerettem. És egyáltalán nem hagyták, hogy kifizessem, pedig itt egy doboz cigi 2000 Ft körül van. Iszonyú drága. Néha igen kellemetlen, hogy semmit sem vehetek magamnak, mert mindent ők akarnak fizetni. Tudom, hülyén hangzik, de tényleg kényelmetlenül érzem magam ilyenkor... Több cigit viszont nem szeretnék! Főleg mert Þóra nem tudhatta meg (bár ő bulikban rágyújt, de a fiúk előtt ez top secret), aztán meglátott minket és csak nevetett. Szabadnapon bármit.

8 körül átjött Helga és zenét hallgattunk meg iszogattunk. Később átjött egy barátnője, aztán még kettő és mindenki képzelheti, hogy mi történt. (MUSZÁJ elmondanom, 2 lánynak is vannak lovai és itt az 50 nem nagy szám...) 

Az izlandiak valóban szeretnek inni, de ez nem azt jelenti, hogy bírják is. Helga mondjuk olyan volt, mint egy terminátor és bármit ivott, nem hatott rá. A többiek igen hamar kiütötték magukat és teljes hangerővel izlandi lovas dalokat énekeltek. Én pedig igyekeztem mindent megérteni, amit mondanak, mert egy bizonyos ponton túl, a mondatok félúton átváltottak izlandira.

Rengeteg zenét mutattak nekem, és ahogy egyre jobb lett a hangulat (magyarán egyre részegebbek lettek) előkerültek az általam nem igazán kedvelt tuc-tuc zenék is, és képzeljétek teljesen ledöbbentek, hogy nem ismerem ezeket a számokat. Ezt sem? Ezt sem? És ez? Honnan jöttél, az űrből? Meg kell mondjam, elsőre egyikük marhára nem volt szimpi, de a végére nagyon jól összehaverkodtunk. Mindezek után és alaposan felkészülve nekiindultunk a világos éjszakának és elmentünk Hella egyetlen kocsmájába, ahol csak fiatalok voltak 15-és 25 között. Mindenki ismert mindenkit és mindenki rendesen ki volt szolgálva alkohollal, tekintet nélkül a korukra. Érdekes, hogy mindenki milyen kedvesen és érdeklődve fogadott, kérdezgettek és hülyéskedtek. Ami pedig pláne sokkoló, hogy erősen illuminált állapotban is mindenkinek jól ment az angol, még nekem is, pedig féltem, hogy gondok lesznek a kommunikációval :D Ne higgyétek, hogy leittam magam, de ott is meghívtak egy tequilára és onnantól hogy megittam, közéjük tartoztam :D Találkoztam Sigvaldi öccsével is (vagyis Helga bátyjával, értitek :D), aki 22 éves és csomót beszélgettünk. Mondott nekem valamit, amit furcsa volt hallani. Azt mondta, Izland túl kicsi neki és mindenképp külföldön szeretne élni. És nem ő volt az egyetlen aki ezt mondta tegnap. Az itteni fiatalok nem szeretnek Izlandon élni :O Akik ismernek, tudják, hogy ez teljesen az én szójárásom otthon, de nem hittem, hogy itt is fogok találkozni ilyen emberkékkel... Mindez azt jelenti számomra, hogy az élet kb. mindenhol ugyanolyan (rendben, vegyük Európát mindenholnak). Nem mondom, hogy ez rossz, látni KELL a világot. A lényeg, amit nagy nehezen összehozok az az, hogy születhettem volna Belgiumba vagy Bulgáriába is, nagyon valószínű, hogy akkor is menni akarnék. Izland után is vannak terveim :D Ej, az emberek örökké elégedetlenek...

Majdnem zárásként elárulom, hogy egész éjjel majd' megfagytam. Ezen mindenki nagyon jól szórakozott, mert ki az a hülye, aki nyáron fázik... Hát én voltam az, de szerencsére valaki adott nekem egy nagyon meleg kabátot, úgyhogy elég volt a lábujjaimra koncentrálnom. Majdnem lefagytak szegények... Nos ez a kegyetlen hideg itt senkit sem zavar, sőt pólóban és szandálban rohangálnak azt kiabálva, hogy Viking vagyok! Igazi viking vagyok, nekem nem árt a hideg! Persze, egy csomó embert láttam titkon dideregni :D

Utoljára hozzáfűzném, hogy az izlandiak nem gátlásosak. Nagyon nem. És most gondoljatok az utcán pisilésre, ami otthon is előfordul, de itt ez hagyomány fiúk és lányok körében is. Az autóút közepére. Én pedig csak pislogtam :D

Ma 1-kor keltem fel, most 4 óra van, Þóra még alszik (ő valahol máshol bulizott). Én bepakoltam a mosogatógépet és visszaültem az ágyba tunyulni. Aztán eszembe jutott, hogy megnézem a Sigur Rós-tól a Heima filmet (heima = otthon) és ez a fő oka, hogy elérzékenyültem. Emlékszem, hogy mennyire le voltam törve otthon az íróasztalomnál miközben ezt a filmet néztem, mert biztos voltam benne, hogy nagyon messze van még a pillanat, hogy nekivághassak Izlandnak. De most itt vagyok, ugyanezt a filmet nézem, és már elmondhatom, hogy láttam a fekete tengerpartokat, a hihetetlen zord hegyeket, kötött pulcsikat, lovakat és a többi... Szóval remény mindig van, onnantól pedig csak akarni kell.

Ha van időtök, mindenképp nézzetek bele, mert nagyon jól visszaadja az itteni életérzést. És hallhatjátok az izlandi angolt :D