Gondolkoztam, és arra jutottam, hogy nem fogok naponta 3 bejegyzést írni. Maximum este. Mert így egy kicsit félkegyelműnek érzem magam. De ha már itt vagyok, mindent le kell írnom... Én szívesen olvasok blogokat és azt szeretem, ha gyakran frissítik. Hátha nem csak én vagyok így ezzel :)
Szóval utolsó bejegyzésem ma:
Leírom a vacsit :D Mert ahogy drága testvérem mondta: "A magyarok úgyis szeretnek zabálni, írd csak meg!"
Tehát a mostani kajálás is teljesen új volt és amíg ennyi újdonság lesz, minden este le fogom írni. Kész.
Pár nap után kirajzolódik előttem valamiféle halovány sejtés, hogy az izlandiakat szoros kötelék fűzi a cukorhoz. Ma pl. kifogyott a cukor és Sigvaldi hozott a garázsból 3 kg-ot, majd feltöltötte a tartókát. Ebből rengeteg elment a cukortól csöpögő palacsintába (pönnukökur), de itt ebből sosem elég, este a krumplinál is befigyelt a cukoráradat. Ismét.
Főzz egy lábosban sok apró krumplit, hámozd meg ha kész, vágd félbe őket és szord a fél kg-nyi karamellizált cukorba. Ha nem én kóstolnám, nem hinném el, hogy ilyen finom. Csillogó, narancssárgás, illatos kis krumplik, szinte transzba estem. Próbáljátok ki!
A fő attrakció a báránycomb volt, ami akkora volt (ezt meg is jegyeztem nekik) mint Soró, sőt. Hatalmas fedős tepsi, fél liter bor, bele hagymakarikák, rá a combika jó sok fűszerrel. Másfél óra múlva az egész lakásban mennyországszag volt. Ha van mennyország, akkor ott ilyen illat van. Ezek mellé káposztasali és valamilyen barna gombás szósz volt. Nem kell mondanom, megint 3-szor szedtem meg a tányérom. Mondtam is nekik, hogy már tele vagyok, de ez olyan jó, hogy nem tudom abbahagyni. Þóra kedves volt, így minden receptet meg fog nekem adni. Megjegyeztem nekik, hogy így sztár leszek otthon.
Desszertnek fagyi volt.
Ez pedig a kánaán.
Egészen addig úszni fogok a boldogságban, míg nem eszünk lovat. Ugyanis kiderült, hogy nemsokára pónit fogunk grillezni. Ugye, hogy szürreális? Nevettek, mikor látták a fejem, főként, hogy My little Pony-s pólóban feszítettem. Megnyugtatásképp azt mondták, hogyha létezne unikornis, azt is meggrilleznék :D
De nem kötelező ennem. Pfu. Bár ki tudja... ez egy ilyen fura nyár.
Szóval utolsó bejegyzésem ma:
Leírom a vacsit :D Mert ahogy drága testvérem mondta: "A magyarok úgyis szeretnek zabálni, írd csak meg!"
Tehát a mostani kajálás is teljesen új volt és amíg ennyi újdonság lesz, minden este le fogom írni. Kész.
Pár nap után kirajzolódik előttem valamiféle halovány sejtés, hogy az izlandiakat szoros kötelék fűzi a cukorhoz. Ma pl. kifogyott a cukor és Sigvaldi hozott a garázsból 3 kg-ot, majd feltöltötte a tartókát. Ebből rengeteg elment a cukortól csöpögő palacsintába (pönnukökur), de itt ebből sosem elég, este a krumplinál is befigyelt a cukoráradat. Ismét.
Főzz egy lábosban sok apró krumplit, hámozd meg ha kész, vágd félbe őket és szord a fél kg-nyi karamellizált cukorba. Ha nem én kóstolnám, nem hinném el, hogy ilyen finom. Csillogó, narancssárgás, illatos kis krumplik, szinte transzba estem. Próbáljátok ki!
A fő attrakció a báránycomb volt, ami akkora volt (ezt meg is jegyeztem nekik) mint Soró, sőt. Hatalmas fedős tepsi, fél liter bor, bele hagymakarikák, rá a combika jó sok fűszerrel. Másfél óra múlva az egész lakásban mennyországszag volt. Ha van mennyország, akkor ott ilyen illat van. Ezek mellé káposztasali és valamilyen barna gombás szósz volt. Nem kell mondanom, megint 3-szor szedtem meg a tányérom. Mondtam is nekik, hogy már tele vagyok, de ez olyan jó, hogy nem tudom abbahagyni. Þóra kedves volt, így minden receptet meg fog nekem adni. Megjegyeztem nekik, hogy így sztár leszek otthon.
Desszertnek fagyi volt.
Ez pedig a kánaán.
Egészen addig úszni fogok a boldogságban, míg nem eszünk lovat. Ugyanis kiderült, hogy nemsokára pónit fogunk grillezni. Ugye, hogy szürreális? Nevettek, mikor látták a fejem, főként, hogy My little Pony-s pólóban feszítettem. Megnyugtatásképp azt mondták, hogyha létezne unikornis, azt is meggrilleznék :D
De nem kötelező ennem. Pfu. Bár ki tudja... ez egy ilyen fura nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése