Idiot

Először is a tegnapról: elég vicces volt.

Megjelent egy csomó középkorú vagy annál idősebb hölgy és elindult a party. Mindenki kötött vagy horgolt én pedig csak néztem őket. Természetesen :D Nem tudom ki hogy van vele, de pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. Mindenki hangos, hatalmas nevetések és rikácsolás. Igazán jó volt a hangulat, bár egy kukkot sem értettem. Néha elmondtak egy-egy történetet nekem is angolul és akkor én is tudtam nevetgélni. Nagyon kedvesek voltak amúgy, úgyhogy elégedett vagyok. Ráadásul Þóra olyan tortát készített, amit kár volt megenni. Csodás csokitorta szamócával és szederrel díszítve. Életem legjobb csokitortája volt. Meglepő :D

Emellett meg kell említenem a tegnapi vacsit is, ami tejberízs volt mazsolával. Jól megszedtem a tányéromat és megszórtam fahéjjal. Nos, az itteni tejberízs sós. SÓS. Igen, sós. Úgyhogy képzelhetitek mennyire sokkolt elsőre. Gyanús is volt, hogy szendvicset esznek mellé. Furi élmény volt… Jó gyorsan belapátoltam és nem kértem többet :D

Később kimostuk az új pulcsimat (a már javított, csodás pulcsimat), de egy kicsit sokkolt a technika, mert nem hiszem, hogy ez otthon is menni fog. Külön mosószer van ezekhez a pulcsikhoz, valamilyen barna lötty, úgyhogy ha még veszek ilyen pulcsit, akkor muszáj lesz beszereznem. A leggyengébb mosási program kell hozzá, majd egy törölközőre kell kiteríteni és úgy szárítani, különben kinyúlik. Ami marha durva és abszolút váratlan volt számomra, az a szag. Tyű, amíg nem száradt meg, istállószagú volt. Vagy ázott kutya, nem is tudom. Szóval a műszál és polár világában felnőtt embernek ez sokkoló :D Ráadásul így frissen mosva úgy hullott belőle a szőr, mintha vedlenék. Mondanom sem kell, nyomott hagytam a kocsiban és a kabátomban is… De megérte! Annyira meleg, hogy csak késő délután kellett kabátot vennem.  

Ma ünnepnap lévén nem volt iskola, úgyhogy elmentünk Benjamín focimeccsére egy távoli kisvárosba. Hát nem volt egyszerű a dolog, mert nem csak egy meccs volt, hanem sok rövid rengeteg csapattal. El kell mondanom, annyira unalmas volt, hogy felkerekedtem megkeresni az óceánt. Helga velem tartott, mert ő sincs oda a fociért. Hát nem gondoltuk, hogy ilyen messze van, de ez is megérte. Még jó… ez volt az első alkalom, hogy közelről láttam az óceánt. Meg is érinthettem! Ó jee!

Hazafelé beugrottunk egy gyorsétterembe, ahol akkora hambit kaptam, mint a fejem. Most pedig mozogni sem bírok :)

Mindenkinek szép éjszakát!

Elárulom, hogy átkelni a méteres köveken, nagyon nem vicces. Rendesen lefáradtunk.

Egykori láva mindenhol. MINDENHOL.

Ismét egy ilyen kép. Just like an idiot!