Májusi hó

És akkor otthon most mindenkinek melege van?

Ma is eldugult légzőszervekkel ébredtem és fájó csuklóval. Nem szeretek fűtéssel aludni, úgyhogy este lekapcsolom, reggelre viszont megfagy a karom meg minden... Igyekeztem később kelni, mert tegnap 8-kor már kint voltam, de mindenki aludt még. Szóval kicsit kellemetlen volt egyedül bolyongani. Ezért ma egy órával később támadtam be a nappalit, de most is üres volt. Úgyhogy innentől 9 előtt tuti nem megyek ki. Hallgatózni fogok.
Reggeli után Sigvaldi felállította a trambulint (itt ez nagyon népszerű és olcsó játék, minden kertben van) én pedig kiporszívóztam az egész lakást, centiről centire. Aztán teregettem és betettem 2 mosást, majd megint teregettem. Kicsit elfáradtam. Észrevettem egyébként, hogy minden duplán fáraszt le, mert minden új és marhára kell figyelnem a dolgokra.

Délután elmentünk az oviba és az iskolába, hogy lássam honnan kell elhozni a fiúkat. Bemutattak az óvónéniknek, a tanárok nem voltak sehol :S
Na most, aki szereti a Sims 3-at (én imádom) és véletlenül kipróbálta már Auror Skies városát, akkor tudja, hogy milyen egy izlandi suli. Tökéletesen olyan, mint a játékban. Színes labirintus, kerítésekkel, millió játékkal és miegymással. Hatalmas épület, de emelet nincsen. Egyáltalán nem olyan, mint egy magyar általános iskola, ez sokkal otthonosabb. Az udvaron pl. van egy sufni, amiből bárki bármikor kiveheti a játékokat (roller, kistalicska stb.). Egyik udvar a másikba nyílik és még az út túloldalán is iskola van. Fogalmam sincs, hogy ez egy intézmény-e, minden esetre simán át lehet mászkálni.
Bent (mármint a suliban és az oviban is) az előtérben linóleum van, ott mindenkinek - beleértve a szülőket, vendégeket - le kell vennie a cipőjét, onnantól pedig padlószőnyeg van. Mindenki, ismétlem MINDENKI mezítláb van. Bár ezen már nem kéne meglepődnöm, mert itthon is mindenki pólóban robog az udvarra... Nekem szokatlan volt. Nem kevésbé az óvónénik száma, mert kb. 10-zel találkoztam. Kicsit meglepett, azt sem tudtam hova nézzek. Épp kajaidő volt, minden asztalnál 5-6 gyerek ült, asztalonként egy óvónénivel. Úgyhogy itt mindenki megkapja a figyelmet és törődést. Jó hely, bár akkora volt a zaj, hogy muszáj volt koncentrálnom a mosolygásra. És Izlandon tényleg rengeteg gyerek van :O
Szóval nem lesz könnyű menet.

Később csinálok egy képet, bár nem tudom itt ki számít cukros néninek...