Tegnap kb. 5-től fél kilencig kellett egyedül lennem a kicsikkel, mert tegnap volt ugye Þóra szülinapja, így Sigvaldival elmentek vacsizni.
Szerintem 5 évet simán öregedtem. Tudom, csak én csinálok ilyesmiből stresszhelyzetet, de elsőre nagyon durva volt.
Először is tévéztünk, aztán vacsoráztunk, labdáztunk és megint tévéztünk. Ez volt az előre megbeszélt program is, úgyhogy minden olyan volt, amilyennek kellett lennie. Kisebb megszakításokkal. Volt egy pillanat, amikor majdnem elbőgtem magam, mert már nem bírtam hárítani az ütéseket és elöntött a méreg. Én mérgemben is bömbölök, ez egy elég rossz szokás. Az emberek azt hihetik, hogy marha gyenge vagyok. Szóval volt egy bezárkózásunk a fürdőbe, aztán egy sarokban guggolva sírásunk és egy vacsora közben kivitt szemetünk. Pont vacsi közben jutott eszükbe, hogy ki kell vinni a kukába a szemetet és egyszerűen nem lehetett őket megállítani. Cipő fel arra a 3 méterre, aztán le és kézmosás. Az pedig nem oylan egyszerű, csak Benjamín esetében. Daníel egyáltalán nem akart... Szóval leizzadtam.
Benjamín sokat segített, magyarázott Daníelnek, de láttam, hogy néha veszélyesen lebiggyed a szája és nem akar velem lenni. Remélem, megszoknak. Fél kilenc körül megérkezett Helga, Sigvaldi 17 éves húga (akitől a videót kaptam) és együtt tévéztünk, míg a kicsit a szüleik szobájában tévéztek. Megmentette az életem... Mondjuk rá 10 percre megérkeztek a szülők is, úgyhogy nem került sor a kivégzésemre (azaz a kicsik ágyba küldésére).
Ma erősen folyik az orrom, kaptam teát és egy csomó puha zsepit. A gyógyszert visszautasítottam, talán nem kell majd bevennem. Ma itt is nemzeti ünnep van, úgyhogy nincs dolgom, bár mondta Þóra, hogyha meg vagyok fázva akkor tényleg pihenjek. Úgyhogy valószínűleg munkanapon sem lenne sok dolgom. Rendesek velem :)
Szerintem 5 évet simán öregedtem. Tudom, csak én csinálok ilyesmiből stresszhelyzetet, de elsőre nagyon durva volt.
Először is tévéztünk, aztán vacsoráztunk, labdáztunk és megint tévéztünk. Ez volt az előre megbeszélt program is, úgyhogy minden olyan volt, amilyennek kellett lennie. Kisebb megszakításokkal. Volt egy pillanat, amikor majdnem elbőgtem magam, mert már nem bírtam hárítani az ütéseket és elöntött a méreg. Én mérgemben is bömbölök, ez egy elég rossz szokás. Az emberek azt hihetik, hogy marha gyenge vagyok. Szóval volt egy bezárkózásunk a fürdőbe, aztán egy sarokban guggolva sírásunk és egy vacsora közben kivitt szemetünk. Pont vacsi közben jutott eszükbe, hogy ki kell vinni a kukába a szemetet és egyszerűen nem lehetett őket megállítani. Cipő fel arra a 3 méterre, aztán le és kézmosás. Az pedig nem oylan egyszerű, csak Benjamín esetében. Daníel egyáltalán nem akart... Szóval leizzadtam.
Benjamín sokat segített, magyarázott Daníelnek, de láttam, hogy néha veszélyesen lebiggyed a szája és nem akar velem lenni. Remélem, megszoknak. Fél kilenc körül megérkezett Helga, Sigvaldi 17 éves húga (akitől a videót kaptam) és együtt tévéztünk, míg a kicsit a szüleik szobájában tévéztek. Megmentette az életem... Mondjuk rá 10 percre megérkeztek a szülők is, úgyhogy nem került sor a kivégzésemre (azaz a kicsik ágyba küldésére).
Ma erősen folyik az orrom, kaptam teát és egy csomó puha zsepit. A gyógyszert visszautasítottam, talán nem kell majd bevennem. Ma itt is nemzeti ünnep van, úgyhogy nincs dolgom, bár mondta Þóra, hogyha meg vagyok fázva akkor tényleg pihenjek. Úgyhogy valószínűleg munkanapon sem lenne sok dolgom. Rendesek velem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése